Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)
Hiteljogi Döntvénytár. 101 illető alapba, megvonva ezzel magától és családjától bizonyos mértékben a jelennek élvezetét avégből, hogy a maga és családjának jövőjét biztosítsa arra az időre, amikor munkásságra és keresésre bármely okból kevésbé képessé vagy egyáltalán képtelenné lesz. A számára és családja számára biztosított végellátást tehát munkásságán felül, arányos ellenszolgáltatással, kétoldalú visszterhes szerződéssel szerzi meg, ebből pedig természetszerűen folyik, hogy a magánalkalmazott végellálása nem ajándék vagy önkéntesen nyújtott kedvezmény, amely a munkaadónak nem tetsző magatartása okából, bárha előre megszabott feltételekkel, egyszerűen megvonható, hanem olyan szerzett jog, amelyért az alkalmazóit pénzt és munkásságot szolgáltatván, attól csakis a jogok megszűnésére hatályos magánjogi szabályok értelmében fosztható meg. S mig a vonatkozó nyugdijszabálvzat elfogadásával a nyugdíj-igény megszűnésének a magánalkalmazottra egyik hatályos jogalapja lehet a közvetetlen vagy pedig az alperes egyesület alapszabályainak 12 § ában az al pont alatt emiitett önkéntes kilépéssel történő közvetett lemondás: addig sohasem mondhatja ki joghatályosan efféle nyugdijszabálvzat azl, hogy az annak alávetett, az azzal a szabálylyal megalkotott és föntartoli nyugdijalaphoz befizetéseikkel járuló egyesületi tagok ezeket a befizetéseket részben vagy egészben elvesztik csakis abból az okból, mert alkalmazásuk, illetve működésük helyét és jellegét változtatják. Ez az intézkedés ugyanis, egyfelől a saját takarékossággal gyűjtött vagyontól önkényes megfosztást jelenti, másfelől pedig azt, hogy a magánalkalmazott helyzetén csakis tetemes anyagi áldozat árán változtathatna, amit, ha ezt bármely okból — főképen saját és családja jövőjének féltése okából — meg nem hoz, teljesen ki van szolgáltalva a munkaadója részéről egyoldalúan megszabható munkafeltételeknek és igy mindenkorra el lehet zárva annak lehetőségétől, hogy helyzetét a neki kínálkozó kedvező alkalommal is megjavítsa, hacsak nem megszerzett nyugdíjigényének föláldozása vagy az evégből fizetett összegek elvesztése árán. Az efféle kényszerhelyzet azonban, amely az alkalmazott legbensőbb és legérzékenyebb emberi és családi érzéseit érinti, teljesen ellenkezvén a szolgálati és a munkaszerződés dolgában ma általánosan elfogadott fönn vázolt jogi fölfogással, annak támogatására jogi oltalom nem adható, és azért az ilyen kényszerhelyzetet megalapító, bárha külső alakjukban egyezményes jellegű megállapodásoknak jogi hatály nem tulajdonitható. Erre az általános jogi fölfogásra vezethető vissza, hogy pl. a magánszolgálatban és az egyes közszolgálatokban alkalmazottak nyugdíjbiztosításáról szóló, 4 906 deczember 16-án kelt és ezen a
