Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) V. kötet (Budapest, 1912)

7li Hiteljogi Döntvénytár. A felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint ugyanis az előző perben felperesek az 1906. évi márczius havától 1907. évi márczius 27-ig terjedő időre havi 600 K tartásdíj és negyedévi 540 K lakbér megfizetésére alperest a B) és D) alatti okiratok alapján kérték köteleztetni. Abban a perben a kir. Curiának 1907. évi szeptember 26-án 1907. C. 373. sz. a. kelt Ítélete szerint meg van állapítva, hogy a B) és D) alatti okiratokban alperes saját személyében is fizetési kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy az S. F. kiskorú gyermekei tartásának czéljára havi 600 K tartásdijat és negyedévenkint 540 K lakbért fizet és meg van állapítva az is, hogy ez a fizetési kötelezettség a S. F. üzletrésze erejéig, de mindaddig tart, mig S. F. üzletrésze örököseinek teljesen kiszolgáltatva nincs, egyébként pedig feltétlen. Ezzel az Ítélettel tehát az a jogviszony, mely a peres felek között a B) és D) alatti okiratokban foglalt megállapodás alapján a tartásdíj és lakbér fizetésére nézve fennáll, bíróilag végleg rendeztetett, — minthogy pedig felperesek jelen keresetüket ugyancsak a B) és D) alatti okiratokban foglalt megállapodásra alapították — és minthogy a kir. Curiának fent felhívott ítélete, — habár az csak a tartásdíjnak és lakbérnek az 1906. évi márcziustói 1907. évi márczius 27-ig terjedő időre vonatkozó részletei iránt indított perben hozatott, — kihatással van a későbbi időre ugyanazon az alapon a jelen perrel igényelt részletek iránti kötelezettségre, mert az az Ítéleti döntés a perben vitt jogra, mint egészre vonatkozik; — nyilvánvaló, hogy a felebbezési bíróság az ítélt dologra vonatkozó jogszabályok helyes alkalmazásával mellőzte a bizonyítás felvételét arra nézve, hogy a fenti megállapodás szerint alperes nem a saját személyében, hanem csupán a L. és S. czég tényleges vagyonából kötelezte magát a tartásdíj és lakbér fizetésére. Nem bir megállható alappal alperesnek a bizonyítási teher szabályainak megsértésére alapított panasza sem, — mert a zelőző perben hozott G. 373. sz. ítélet szerint alperesnek fizetési kötelezettsége a tartásdíj és lakbér tekintetében mindaddig fennáll, mig a S. F.-t illető üzleti részt az örökösöknek ki nem adja, ennélfogva az alperes fizetési kötelezettségének megszűntét maga után vonó annak a ténynek bizonyítása, hogy az örökösök az üzletrészre ki vannak elégítve, az alperest terheli. Ellenben alaposnak találtatott alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabálysértést követett el azzal, hogy a bizonyítás felvételét el nem rendelte annak megállapítása végett, hogy alperes a S. F. üzletrészét az örökösöknek már kiadta. Alperes ugyanis a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvhöz l/f) alait csatolt kölöniratban 2., 3. és 4. pont alatt felsorolt