Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IV. kötet (Budapest, 1911)

6 Hiteljogi Döntvénytár. még annak is kifejezést adott, hogy a jövőre nem akarja határozott ígérettel lekötni, ez pedig nem egyéb, mint határozott közlése annak, hogy felperest alkalmazni nem kívánja, de oly kitétel, melyben alperes a felperesnek a szerződéstől való elállás ellenében valami ellenszolgáltatást ajánlana fel, az F) alattiban egyáltalán nincsen. Abból pedig, hogy az F) a. nem tekinthető felperes részéről tett uj ajánlatnak, következik az is, hogy felperes arra egyáltalán nem volt köteles válaszolni, s igy az, hogy az 1907 deczember 3-án kelt F) alattira csak deczember 10-én válaszolt, a felperesre nézve semmiféle jogkövetkezménynyel nem jár, hanem minthogy a felperes fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazott volt, s igy az 1884: XVII. tcz. 88. §-ának a próbaszolgálatra való rendelkezése vele szemben helyt nem foghat, az idézett tcz. 97. § a értelmében a véglegesen történt felfogadásának felmondás nélküli megszüntetése folytán a felmondási időre járó illetményeket követelheti az alperestől. Nem fogadható el alperes azon védekezése sem, hogymiulán felperes az alperes 3. •/. a. levelében foglalt felhívása folytán a három havi felmondási idő alatt szolgálatot teljesíteni vonakodott, a felmondási időre járó illetményeit nem követelheti. Ugyanis a felmondási időre járó illetmény az alkalmazottat (segédei) nem kártérítés czimén illeti meg, hanem az id. tcz. 97. §-a értelmében még a kilépés előtt igénye van a felmondási időre járó illetményeit követelni, a kilépés után előállott tények tehát nem lehetnek befolyással eme törvényes igények megállapítására ; a jelen esetben, midőn felperes még a tényleges szolgálatba lépés előtt alperes; által törvényes ok nélkül lett a szolgálatból elbocsájtva, felperesnek a felmondási időre járó illetmények követelhetéséhez való jogigénye az F) a. kézhezvételének időpontjában állott be. minélfogva a 3. /. a. foglalt alperesi felhívás, s annak nem teljesítése, mint a felperesi jogigény beállta után felmerült tények, törvényes igényének megállapítására befolyással nem birnak. Ugyanis az 1884 : XVII. tcz. nem tartalmaz olyan intézkedést, hogy az elbocsátott alkalmazott akkor, hogyha a kilépése vagy szolgálatának megkezdése előtt esedékes felmondási időre járó illetményre igényt tart, köteles legyen azt az alkalmaztatást utólag elfoglalni, amit előbb a munkaadó meg nem engedett. Alaptalan alperesnek az a kifogása is, hogy felperest amúgy sem volt köteles alkalmazni, mert egyrészt a felperes az előbbi munkaadójával kötött szerződés szerint 1907 deczember 31-ig: volt köteles szolgálatot teljesíteni, nem is volt azon helyzetben, hogy 1907 deczember 1-én alperesnél állását elfoglalhatta volna,_ másrészt pedig, hogy felperes, jóllehet mérnöki képesítéssel nem.