Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)

Hiteljogi Oöntvénytá r. 38 váltót jóhiszemüleg elfogadta, nem jöhet rosszabb helyzetbe, mint ha alperes a valódi váltó lejárata alkalmával uj váltó kiállítását egyenesen megtagadta, felperes pedig a lejárt váltót kellő időben érvényesíteni elmulasztotta volna s váltójogi igényei ez okból enyésztek volna el: már pedig az anyagi jog, de az A) alatti okirat kifejezetten is erre az esetre jogot ad a felperesnek, hogy követelését köztörvényi utón érvényesíthesse. Ezekhez képest felperes a kölcsön visszafizetését a váltójogi kötelezettség kérdésétől függetlenül a köztörvényi alapon követelheti, s minthogy alperes a kölcsön összegért G. A.-néval egyetemleges kötelezettséget vállalt, az sem menti fel őt a felelősség alól, hogy a pénzt nem ő, hanem adóstársa kapta meg. Mindezek alapján tehát helyet kellett adni a felülvizsgálati kérelemnek, s a megtámadott itélet megváltoztatása mellett alperest, a kereseti kölcsöntőkének s az A) alatti okiratban kikötött kamatának megfizetésében marasztalni, mint vesztest pedig a sommás eljárási törvény 108., 109., 168. és 204. §-ai értelmében az összes költség viselésére kötelezni kellelt. = A kötelezettségnek köztörvényi és egyidejűleg váltói jogalapon egymás mellett történt elvállalása következtében a hitelező követelését bármelyik alapon igényelheti és az adós csak azt igényelheti, hogy neki a teljesítés ellenében az ugyanazon tartozás fejében kiállított okiratok visszaadassanak. Dlár uj f. VI. 129. I., III. f. XVI. -291. I — Annak megállapítása, hogy a felperes által visszaadásra felajánlott váltók a fedezetül kapott váltókkal azonosak-e, a végrehajtási eljárásra fenn nem tartható. (Curia 990'1899.) 1. Dárday—Túry : Igazs. Törvtár IV/A. 145. I. — Az a váltókötelezett, aki az előzőjétől a váltó kifizetésére nyert pénzt a váltóbirtokosnak át nem adta, hanem e helyett az előzője nevére hamisított ujabb váltót adott, e részben nem tekinthető előzője megbízottjának és így az ebből származó kárért az előző nem felelős. (Curia 744/1902.) Magyar Dlár II. 296. 16. A szerződéshez hü fél, aki a kereskedelmi törvény 100. §-a értelmében a másik fél szerződésszegése folytán a társaság felbontását követelhetné, ehelyett a kereskedelmi törvény 79. §-a értelmében a társaság fenmaradása mellett a szerződésszegő félnek az üzletvezetésre adott jogosultságtól való megfosztását kívánhatja. De az üzletvezetés jogának teljes megvonása helyett — mint ennél kevesebbet — kívánhatja társai üzlet3*