Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)

34 Hiteljogi Döntvénytár. Indokok: Az ítéleti tényállás nincs megtámadva. E szerint felperes az ^alatt csatolt biztosítási okirat alapján G. A-né és alperes részére 600 K váltóhitelt engedélyezett s a 600 K kölcsönösszeget G. A.-né az alperes által is aláirt váltó ellenében fölvette. A hat havi lejárattal kiállított váltót G. A.-né a lejáratkor ugyancsak 600 K-ról szóló uj váltóval kicserélte s a váltó ily módon azután is többször meghosszabbíttatott, mindaddig míg csak a C) alatt csatolt váltó maradt a felperesnél, amelyen látható «P. A.» elfogadói aláírás nem az alperestől ered. A felebbezési bíróság jogi álláspontja az, hogy mivel az A) alatt csatolt okirat kiállítói az általuk aláirt váltók bemutatása mellett váltóhitelt vettek igénybe, csak annyiban váltak kötelezettekké, amennyiben felperes ilyen váltó birtokában van s azt felmutatni képes. Ez a felfogás azonban az anyagi joggal ellenlétben áll, mert felperes nemcsak a váltójogi kapcsolatnál fogva jött az A) alatti okirat az eredeti váltó kiállítóival jogviszonyba, hanem a felek között a kölcsön adása s az A) alatti okirattal is elvállalt fizetési kötelezettség alapján köztörvényi jogviszony is keletkezett. Ha pedig valamely köztörvényi ügyletből származó követelésről váltó állíttatik ki, a hitelezőnek szabadságában áll a követelést akár a váltó alapján, akár a köztörvényi alapon érvényesíteni, aminthogy a felebbezési bíróság jogi nézete szerint sem állana útjában a követelés köztörvényi uton való érvényesítésének az, ha a követelésről az alperes valódi váltónyilatkozatával ellátott váltó volna a hitelező felperes birtokában. Hogy pedig ilyen váltót felperes felmutatni nem képes, a köztörvényi követelés érvényesítésére befolyást nem gyakorol, mert ez a követelés nem a váltónyilatkozatokban, hanem magában a köztörvényi ügyletben találja létezésének alapját s abból a körülményből, hogy a követelésről kiállított váltó nincs a hitelező birtokában, csak akkor meríthetne jogos kifogást a köztörvényi adós, ha a hitelező a váltót tovább adta, s igy az adós a köztörvényi követelés megítélése esetében a kétszeri fizetés veszélyének volna kitéve, vagy ha a hitelező a váltót az adósnak visszaadta, amely esetben következtetni lehetne, hogy a követelés elengedés folytán vagy egyéb okból megszűnt, de ez esetben sem volna elzárva a hitelező a követelés fennállásának bizonyításától. Az érvényes váltónyilatkozat hiányának azonban az imént említett jelentősége sincs akkor, ha a hitelező ilyen nyilatkozattal ellátott váltót felmutatni csak azért nem képes, mert az adós az eredeti váltót a lejáratkor hamis váltóval cserélte ki. Ez a körülmény annál kevésbbé menti fel alperest a köztörvényi kölelezelltség alól, mert felperes az állal, hogy a hamis