Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)

28 Hiteljogi Döntvénytár. azonban megváltoztatja s alperest a zálogtárgyak elárverezése folytán a csődtömeg részére visszatartott pénzösszegek kiadása iránt előterjesztett kérelmével külön perutra utasítja. Indokok: A perbeli tényállás szerint T. P. közadós esődbejutása előtt nagyobb mennyiségű üzleti árukat zálogosított el az alperesnél és minthogy a felperes bizonyítani meg sem kísérletté azt, hogy az alperes nem a zálogtárgyakra egyidejűen adott kölcsön, hanem egy már előzően fennállott követelése fejében jutott volna a zálogtárgyakhoz, avagy hogy az a közadóssal esetleg összejátszván, a zálogkölcsön összege tényleg kifizetve nem lett, — az is tényként állapítandó meg, miként az alperes és közadós között az 1881 : XIV. tcz. 8-9. §-ai értelmében valóságos zálogügylet létesült, amiből folyóan az, hogy a közadós az áruk elzálogosítása alkalmával a kölcsön összegeit is felvette, bizonyítottnak tekintendő egyrészt az alperes ellen folytatott bűnügyi eljárás és ennek a pernek az adataiból, másrészt és főképpen azon az alapon, hogy a bizonyításra kötelezett felperes a zálogkölcsön ki nem fizetését és annak a közadós által való fel nem vételét elfogadható módon nem igazolta. Minthogy pedig a csődtörvény 27. és 29. §-aira alapított kereset sikeres érvényesítésének jogi alapfeltételét az képezi, hogy a közadósnak a válságos időben egyes hitelezőivel kötött és a keresettel hatálytalanítani czélzott jogügyletei által a csődhitelezők károsodjanak, illetően, hogy azok nyilvánvaló kárt szenvedlek légyen ; minthogy továbbá a közadós részéről csődbejulása előtt egyes, avagy tömegárura vonatkozó ily zálogkölcsön felvétele s annak kézizáloggal való biztosítása a csődhitelezők irányában károsító jogcselekménynek nem tekinthető, amennyiben ugyanis, ha az adós a kölcsönösszeget tényleg felvette, azzal az ő cselekvő vagyona a zálogtartozásnak megfelelő arányban növekedett akként, ha az ügylet kötése a válságos időre esnék is, az a hitelezővel szemben jogtalan előnyt nem képez, a csődhitelezőkkel szemben pedig kimutatható károsodást nem foglal magában, így a felperes a kérdéses zálogügylet hatályát a csődtörvény 29. §-a alapján is csak az esetben támadhatná meg sikerrel, ha bizonyítani tudná azt, hogy az áruk zálogbaadása a csődhitelezők megkárosilására irányuló szándékkal történvén, erről a szándékról az alperes tudomással bírt, de miután a felperes ily vonatkozásban meggyőző bizonyítékot nem szolgáltatott, abban a felhozott lénykörülményben pedig, amely szerint az időközi pénzzavarokkal küzdő közadós üzleti áruit részletekben elzálogosította, a károsító szándéknak egyáltalán és mindenki által felismerhető külső jelenségei fel nem fedezhetők, nem pedig annál kevésbbé, miután az alperes, mint aki az 1881: XIV. tcz. érlel-