Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)

r2 Hiteljogi Döntvénytár. életbeléptetésének ideje után keletkezett. Tekintettel az 4907. évi XIX. tcz. 55. §-ára és az Országos pénztári alapszabályok 61. §-ára az előbb felhitt törvény életbeléptetésének ideje, vagyis 1907 július l-e előtt lefolyt időre járó betegsegélyezést még a régi törvény hatálya alatt lejártnak, mig az azt követő időre igényelt segélyezést az uj törvény hatálya alatt keletkezettnek kellett tekinteni. Már most figyelemmel az 1891 : XIV. tcz. rendelkezéseire, mely szerint a tag hozzátartozójának betegsége esetében nyújtandó orvosi és gyógyszer-segély kötelezőleg megállapítva és elő irva nem volt, a Budapesti Kerületi Munkásbiztositó Pénztár alapszabályainak függeléke, vagyis az 1906. április 29-én tartott közgyűlésen hozott határozatok értelmében pedig a kérdéses segély csak ahhoz a feltételhez kötve biztosíttatott, ha a beteg ott kezeltetik ahol a pénztárnak orvosa van, a választott bíróság az 1907 július hó 1 - ét megelőző időre igénylőnek követelését alaptalannak találta. Mert az akkori törvény rendelkezése hiányában a hozzátartozó családtag betegségéből folyó segélyezés a pénztárnak törvényen alapuló kötelessége egyáltalán nem volt; amennyiben pedig a pénztár a törvény által megengedett keretekben tagjainak nagyobb segélyt is nyújtott, az erre vonatkozó alapszabálybeli intézkedés kiterjesztőleg nem magyarázható. A jelen esetben a Kerületi Pénztár alapszabálybeli függelékében felvett intézkedés világosan azzal az értelemmel bírt, hogy a pénztár a tagnak kereset nélküli, biztosításra nem kötelezett, egy háztartásban élő családtagjait, ha azok helyben vannak, természetbeni orvosi és gyógyszersegélyben részesili, de azt a többletköltséget nem vállalja, amely abból származik, hogy a családtag oly helyen tartózkodott, ahol a pénztárnak orvosa nincsen. Eszerint az 1907. július 1 - ét megelőző időben esedékessé vált betegsegélyezési igényt a választott bíróság nem találta alaposnak és nem talált törvényes alapot arra. hogy a pénztár az igénylőt nejének oly helyen fennforgott betegségéből folyólag részesítse segélyben, ahol a pénztárnak orvosa nem volt. Az 1907: XIX. tcz. életbelépése idejétől azonban az alapszabálybeli függeléknek fentebb idézett korlátozó rendelkezését a választott bíróság nem tekinthette joghatályosnak, mert a felhitt törvény 50. §-ának 5-ik pontja és az Országos pénztári alapszabályok 41. § ának 5-ik pontja a családtagok részére nyújtandó orvosi gyógykezelést és gyógyszereket illető igényt attól a korlátozástól függetlenül állapítják meg, hogy az illető családtag hol tartózkodik; sőt a törvényhozónak azt az akaratát, hogy a pénztári orvosok által gyógykezelhető családtagok gyógykezelésük költségeit is bizonyos mértékben a pénztár viselje, kétségtelenül kifejezik