Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

Httrljogi Döntvénytár. 17 szerint azonban a 218. és 220. §-okban meghatározott büntetések kiszabása által a kereskedelmi törvényben kimondott kártérítési kötelezettségen változás nem történik. A kereskedelmi törvény 189. §*a értelmében, lia az igazgatóság tagjai megbízásuk határain tulmennek, ha e czim (kereskedelmi törvény 1. rész 10. ezim) határozatai ellen cselekesznek: a károsultnak minden ebből eredő kárért egyetemlegesen felelősek az esetben is, ha a törvénynyel vagy alapszabályokkal ellenkező intézkedés közgyűlési határozaton alapszik. A kereskedelmi törvény 189. §-a tehát megállapítja az igazgatóság kártérítési felelősségét arra az esetre, ha a kereskedelmi törvény I. rész 10. czimének határozatai ellen vét. E 10. ezim. 7. fejezetében foglaltatnak a 218. és 220. §§-ok is, melyek a kereskedelmi törvény 462. §-ával a biztosítási vállalatokra is kiterjesztettek. Nyilvánvaló tehát, hogy a biztosító részvénytársaságok és szövetkezetek a kereskedelmi törvény II. rész, 7. Czim 1. fejezetében előirt szabályok be nem tartása esetén az 1. rész 10. Czim 7. fejezetének büntető határozmányai alá esnek és így a kereskedelmi törvény II. rész 7. Czim 1. fejezetének szabályai is azok közé a határozmányok közé tartoznak, amelyek az I. rész. 10. Czimének kiegészítő részét képezik és amelyeknek megszegése a kereskedelmi törvény 189. §-ában megállapított kártérítési felelősséget vonja maga után. Ennélfogva alaptalan 1., 6. és 7. r. alpereseknek az a védekezése, hogy a 189. §. nem állapítja meg a kereskedelmi törvény 453. §-ában előirt közrendészeti szabályok megszegőinek kártérítési kötelezettségét, mert e §. a 453. §-ra ki nem terjed. Az alperesek törvényellenes eljárása a kereseti előadás szerint abban állott, hogy a biztosítási alapot, bár azt tényleg befizetettnek jelentették be, tényleg be nem fizették, hanem a szövetkezet terhére kölcsön utján szerezték be és tűrték, hogy a hitelt nyújtó pénzintézet e kölcsön kamataival a közadós szövetkezetet terhelvén meg, a 600,000 K biztosítási alapból 180,025 K 12 f-t kamat ezimén elvonjon a szövetkezettől; továbbá tűrték, hogy a közadós a biztosítási alap gyümölcsözésétől elesvén, 74,800 K 19 f kamatveszteséget szenvedjen. Elsősorban azt a kérdést kell eldönteni, vajon a pénzintézetek által felszámított kamat, jutalék és költség terhére írása által (passiv kamat) szenvedett-e kárt a szövetkezet ? Minthogy felperes előadása szerint a szövetkezet vagyon nélkül kezdte meg működését; minthogy a biztosítási alapul szolgáló összeget az alperesek jótállása mellett kölcsön utján szerezte meg: az által, hogy a részére nyitott hitel alapján nem teljes 600,000 K, hanem csak 419,974 K 88 f bocsáttatott rendelkeHiteljogi Döntvénytár. II. 2