Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

Hitel jogi Döntvénytár. 8 Ehez képest tehát felperes az 1902. évi veszteségek tekintetében mindenesetre felelősséggel tartozván, kötelessége volt az e czimen tőle követelt 600 K utánfizetést teljesíteni. Mivel pedig felperes e kötelezettségének eleget nem tett, egyfelől alperes jogában állott ezen 600 K-t a biztosítékból levonni, másfelől pedig felperes mulasztása folytán az 1902. éven tul is maradván a fent jelzett egylet tagja s így a veszteségekért továbbra is szavatolván, alperes jogosítva van az ebből felperesre hárulandó tartozások biztosítására a még fenmaradt 400 K-t is továbbra zálogképpen visszatartani. Alperes eme kifogása azonban jogos alappal nem bir a következő okokból: Az 1877 : VIII. tcz. 4. $-a szerint 8%-nál magasabb kamat a bíró által meg nem állapitható és pedig mivel a törvény ez irányban különbséget meg nem állapit akkor sem, ha a magasabb kamat nem kereset, hanem kiíogás alakjában szándékoltatik érvényesíteni. Az id. tcz. 2. §-a szerint, pedig kamat alatt minden melléklartozás értendő, melynek teljesítésére magát az adós a tőke visszafizetésén kívül kötelezte. Ily melléktartozás kétségkívül a felperes által elvállalt az a kötelezettség is, melynélfogva az alperest a hitelügyleteiből érő veszteségek tekintetében felelősséget vállalt és pedig egyfelől azért, mert evvel szemben külön ellenértéket és nevezetesen az alperes ügyleteiből felmerülő nyereségben való részesedéshez való igényt nem nyert i mert a felelősséget előtte ismeretlen s nagyobb részben majd csak ezután ily viszonyba lépő adóstársakért elvállalván, az sem tehető fel, hogy azt ezek érdekében telte volna s alperes észrevételeiben maga is kijelenti, hogy felperes most szóban levő kötelezettségének ellenértékét is az képezte, hogy alperesnél hitelt élvezett másfelől pedig felperesnek ezen tartozása a kamattal annyiban azonos természetű, amennyiben a kamatban bár csak részben a tőke koczkáztatásáért járó dij is foglaltatik, ami kitűnik abból, hogy a kamat magasságára nemcsak a tőke használatának értéke, hanem egyúttal az avval az adós vagyoni viszonyai, vagy az általa nyújtott biztosíték szerint nagyobb vagy kisebb mérvben járó koczkázat is van befolyással. Alperes ezekből folyóan az elsősorban érvényesíteni kívánt 600 K tekintetében zálogjogára jogosan nem hivatkozhatik azért, mert amint az fentebb kiemeltetett, felperes 1902-ben alperesnek adósa nem volt, 1901-re pedig a kölcsönösszeg után a 6V2%-os kamaton és Vio %-nyi díjon felül még 3%-nyi utánfizetést, összesen tehát 96Ao%-ot szolgáltatott; mihezképest az ezenfelül követelt 600 K, vagyis további 3% bíróilag nem érvényesíthető s így zálogjog alapjául sem vehető követelésnek jelent-