Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

Hiteljogi Döntvénytár. 293 alperes az esküt leteszi, vagy le nem teszi ? Ha alperes ezt az esküt letenné, a szóbeli fentartás meg volna czáfolva, és ekként erre az esetre csak az Írásbeli szerződés és a törvény alapján kell a vitás kérdést eldönteni. Előre kell bocsátani, hogy felperes az alperesi társaság igaz­gatótanácsának nem voll tagja, ellenben czégjegyzési jogosult­sággal birt. Felperes a magyarországi bányák, huták és uradalmak vezér­igazgatója, és alperesnek képviselője lévén, reá az 1884. évi XVII. Icz-nek a kereskedősegédekre vonatkozó intézkedései nem alkalmazhatók, mert állása nem kisegítő és alárendelt természetű, hanem olyan jellegű volt, mely neki az üzlet vezetésében önálló rendelkezési jogot adott. Ennélfogva a reája vonatkozó kérdések elbírálásánál csakis a kereskedelmi törvénynek a czégvezetőre megállapított rendelkezései, és a felek között létrejött szerződési megállapodás veendők irányadóul. A kereskedelmi törvény 53. $-a értelmében a czégvezető vagy az, ki kereskedelmi meghatalmazott minőségében egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével megbizatik, főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére kereskedelmi ügyletet nem köthet. Ez a versenytilalom nem szorítkozik oly ügyletekre, melyek a főnök üzletének tárgyai, hanem helyet foglal oly keres­kedelmi ügyletekre is, melyek a főnök üzletével rokonságban nincsenek, mert a főnök joggal megkövetelheti, hogy egy nagy üzletág élére állított alkalmazottja ne vonja el munkaerejét és idejét a vezetésére bizott üzlettől. Ebből az következik, hogy a versenytilalom kiterjed más részvénytársaságoknál vállalt igazgató­sági tagsági állásokra is, mert e részvénytársaságok kereskedelmi ügyletekkel foglalkozván, tilos oly állást is vállalni, melylyel a részvénytársaság képviselete van egybekötve. Alaptalan felperesnek az a kifogása, hogy a vezetésére bizolt üzlet nem tekinthető kereskedelmi üzletnek, mert alperes kereskedő bányáinak, hutáinak és uradalmainak kezelését, ter­ményeinek feldolgozását és értékesítését üzlete körében és ipar­szerüleg, még pedig a kisipar körét messze tulhaladólag esz­közli, már pedig a kereskedelmi törvény v259. §. 6. pontja ér­telmében ilyen előfeltételek mellett azon termelők ügyletei, kik saját terményeiket át- vagy feldolgozzák és a bányaipar ügyletei kereskedelmi ügyleteknek tekintendők és ekként az az üzlet, mely ilyen ügyletekkel foglalkozik és amelynek vezetésével fel­peres megbízatott, kétségtelenül kereskedelmi üzlet, amelynek vezetőjére a versenytilalom szabályai kiterjednek. Felperes tehát e tényállás mellett nem volt jogosítva al­peres társaság beleegyezése nélkül más vállalatoknál igazgató-

Next

/
Oldalképek
Tartalom