Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Hiteljogi Döntvénytár. A küldeményre az 1892 : XXV. tczikkbe beczikkelyezett nemzetközi árufuvarozási egyezmény határozmányai nyernek alkalmazást. Alperes előadta, hogy az egyezménj 14. S-a s arra vonatkozó végrehajtási határozmányok értelmében a szállítás határideje április 24-én reggeli 4 órakor járt le, a küldemény pedig már korábban megérkezeti Budapestre, tehát a küldemény a veszteglós mellett is, amelj 103 órát tartott, a szabályszerű szállítási haláridőn belül érkezett meg a rendeltetés helyére. Ha felperes követelését a szállítási késedelemre alapítja, akkor felperesi terheli annak bizonyítása, hogy szállítási késedelem fordult elő, ezt felperes nem bizonyította, sőt elő sem adta. hogy szerinte a szállítási haláridő a nemzetközi egyezmény értelmében mikor járt volna le. Felperes előadta, hogy a vasul nem a nemzetközi egyezményben megállapított maximális szállítási határidőben, hanem a szokásos menetrendszerű határidőben köteles a szállítást eszközölni, mert a fuvaroztató fél joggal számithat arra, hogy a vasút a szokásos menetrendszerű szállítási határidőt megtartja. Ez az álláspont alaptalan, mert a vasút kötelessége csak az, hogy a nemzetközi egyezményben megszabott maximális határidőt megtartsa s az a körülmény, hogy a menetrendszerű szállítás ennél kisebb ideig szokolt tartani, a fuvaroztató fél részére jogot nem állapit meg. Ennélfogva a vasút felelőssége a szállítási határidő elmulasztása alapján nem állapítható meg. De ez a körülmény nem zárja ki, hogy a vasút felelőssége a küldemény veszteglése alapján megállapíttatik azon esetben, ha a veszteglés a vasút vétkes gondatlanságának vagy csalárdságának volt következménye, mert a vétkes gondatlanság (Culpa lata) és csalárdság esetében a vasút a nemzetközi egyezmény 44. §-a szerint kártéritéssel tartozik s a vétkes gondatlanság vagy a csalárdság önálló kártérítési jogalap, mely akkor is fenforoghat, ha a szállítási határidő túllépése, mint a kártérítés alapja fenn nem forog. Azaz a vasút kötelezettsége a fuvaroztató féllel szemben a szállítás határideje tekintetében egyrészről abban áll, hogy a vasul ne lépje tufa maximális határidőt, mert ennek túllépése esetén, amennyiben a 39. §-ban említett mentő körülmény fenn nem forog, a 40. §. korlátai közt felelős. De amellett fennáll a vasul azon kötelezettsége is. hogy a szállításra átvett küldeményeket szállítás közben vétkes gondatlanságból vagy csalárdságból vesztegelni ne nagyja, mert ily esetben a 42. §. értelmében a veszteglésből eredő teljes kárért felelős akkor is, ha a veszteglés nem okozta a maximális szállítási határidő túllépését. Ennélfogva döntő kérdés, hogy a küldemény veszteglése oly