Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)
/ / i lel jogi Du nt vény tár. 88 alatt csatolt közgyűlési jegyzőkönyvből kilüuik, hogy a kizárás okául egyéb körülmények szolgáltak, minélfogva ez a kizárás az üzletrészek névértékének megállapítása és kiadása tekintetében ennek a felperesnek kereseti jogát meg nem szüntette. A NB) alatt csatolt társasági alapszabályok 4. §-ában ki van ugyan emelve az, hogy, ha a tag máshova költözködik, a befizetett üzletrészt a jövedelemmel együtt visszakapja, ennek az intézkedésnek azonban nem lehet az alperes állal vitatott azt az értelmet tulajdonítani, hogy önkéntes kilépésnek csak ,i szövetkezeti tagnak a szövetkezet helyéről való elköltözése esetén van helye, mert az ugyanezen §. 2. bekezdésében foglalt abból a kitételből: «Az önkéntes kilépés esetéről rendelkező törvény tiszteletben tartása mellett)) az következik, hogy a társasági alapszabályok a tagok kilépésére nézve a kereskedelmi törvényben megjelölt rendelkezéseket fentartották, már pedig a kereskedelmi törvény 235. §-a értelmében az egyes szövetkezeti tagnak jogában áll a társaságból egészen vagy ha több üzletrésze volt, bizonyos üzletrészekre nézve előleges és pedig eltérő alapszabálybeli intézkedés nem létében az üzleti év befejeztét megelőző négy heti felmondás után kilépni, minthogy az alperesi szövetkezet alapszabályai a felmondás idejét nem szabályozzák, alperes pedig elismerte, hogy a felperesek üzletrészeiket az 1903-iki üzletév végét megelőző négy héttel előbb az igazgatósággal közölt Írásbeli nyilatkozattal felmondották, annak a felmondásnak az érvényességét az elsőbiróság az első-, ölöd-, heted-, harminczadrendü felperesekkel szemben helyesen állapította meg. A kereskedelmi törvény 237. §-ának második bekezdése értelmében a szövetkezetből kivált tagok az ebben a szakaszban megjelölt üzletrészüknek kifizetését, amennyiben a szövetkezet korlátolt felelősséggel alakult, csak a 245. §-ban meghatározott elévülési idő lejártával követelhetik, feltéve, hogy addig a társaság feloszlása el nem határoztatott, a 245. §-ban meghatározott elévülési idő pedig egy esztendő amely idő attól a naptól számíttatik, amelyen az egyes tagok kilépése vagy kizáratása a szövetkezetnél vezetendő jegyzékbe bevezettetett. Az alperesi szövetkezet alapszabályainak 16. §-a értelmében a szövetkezeti tagok, a szövetkezet kötelezettségéért üzletrészeik erejéig, tehát korlátolt felelősséggel tartoznak, rájuk nézve tehát a fennebb emiitett egyén elévülési határideje irányadó, minthogy pedig felpereseknek, mint szövetkezeti tagoknak neve az 1903. évről kiállított névjegyzékben még benfoglaltatik, sőt mint ez a XIV. NB) í. alatt csatolt okiratból kitűnik, felperesek közül többen még a szövetkezetnek 1904 február 28-án tartott rendes közgyűlésén, mint tagok részt vettek és felperesek nem is állították, hogy ki6*
