Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Hiteijogi Döntvénytár. Z. M. egyedüli czégbirlokosl minőségének kitüntetésével 11 egyéni ezégek jegyzékéhe ál\ezettetetl. Minthogy pedig az egyéni ezég a czég birtokosától különálló vagyoni alanynak nem tekinthető s igj azzal egj tekintet alá esik, l. r. alperesként perbevont Z. testv. czéget és ± r. alperesként megidézett Z. M.-et egy alperesnek kelleti tekinteni. 3. r. alperes Z. Zs. ellenirali összes kifogásait visszavonta s igy a kereselbeli lények és állitások vele szemben valóknak tartandók. Minthogy pedig a kereseti tényállások a keresetei jogszerűen megállapítják, s minthogy Z. M. védekezése épen Z. Zs. ellen irányul és így Z. Zs. a Z. M. alperesnek az együttes czégjegyzésre alapított védekezéséhez csatlakozottnak nem tekinthető: Z. Zs. alperesi a kereseti kérelemhez képest marasztalni kellett. Z. M. alperes nem tagadta, hogy /. Zs. a D) a. számlában irt árukat az ott kitett árban megrendelte és télperes elutasítását azon az alapon kérte, mert a czégjegyzék szerint a Z. testvérek volt közkereseti társaságot Z. Zs. és Z. M. tagok együttesen képviselték, s igy az egyedül Z. Zs. által kötött ügyletek sem a \ olt közkereseti társaságot, sem Z. M. alperest, mint a \ olt közkereseti társaság tagját nem kötelezik. A tanuk vallomásából azonban meg kellett állapítani, hogy a felperestől vett áruk a Z. testv. volt közkereseti társaság vagyonába befolytak. Sz. és 1\ határozottan vallja, hogy a felperestől vett árukat nagy részben a társaság üzletébe fektették azáltal, hog) az árukat a társaság kőraktárába (SteinLager) sorozták. L. H. vallotta, hogy a mikor Z. M. a tanút Z. Zs. kilépése után 1903. november hóban a budapesti üzlet vezetésével megbízta, abban felperestől eredő árut talált. Nem gyengíti meg S. és L. tanú vallomását az a körülmény sem, hogy a felperestől vett áruk a társaság könyveibe be nem vezettettek, mert az legfeljebb azt igazolja, hogy a Z. testv. volt közkereseti társaság könyvei nem szabályszerűen vezettettek. Minthogy pedig a társaság részére megvett s a társaság vagyonába befolyt vételáráért a társaság azon esetben is felelős, ha az áruk megrendelése néma czégjegyzésnek megfelelően történt; a közkereseti társaság tagja pedig a kereskedelmi törvénj 88. §-a értelmében a társaság kötelezettségeiért egyetemlegesen felelős. Z. M. azzal, hog^ az árukai egyedül Z. Zs rendelte, nem védekezhetik. De tneg kellel! állapítani azt is, hogy Z. M. felhatalmazta Z. Zs.-t arra, hogj felperestől a társaság részére és a társaságot kötelezőleg árukat rendeljen. Meri Sz. tanú vallomása szerint Z. Zs. az általa a társaság részére megvásárolt árukról minden hó végén jelentést volt köteles tenni Z. M.-nak. Eszerint tehát Z. Zs. jogosítva volt a társaságot kötelezőleg bizonyos ezégektől az árukat egymaga is beszerezni. Hogy pedig felperestől is jogosítva