Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

Budapesti hit. ítélőtábla. 83 mentességéért, nem sértett tehát jogszabályt a felebbezési bíróság, .midőn az idevonatkozóan felajánlott bizonyítást, mint czélra nem vezetőt mellőzte. A K. T. 351. §-a szerint az eladó, ha a vevő az árú átvételében késedelmes, jogosítva van az árút a vevő veszélyére és költségére közraktárba vagy magánszemélynél letenni s egyúttal a késedelemből eredett karának megtérítését követelni. E melleit az idézett § az eladót csak arra kötelezi, ho<jy a beraktározásról a vevőt értesítse. Az értesítési kötelezettség elmulasztásából azonban nem az következik, a mit az alperes tévesen állit, hogy t. i. az eladó az ügylettől elállódnak tekintendő, hanem az idézett § második bekezdése szerint az értesítés elmulasztása a vevőnek kártérítési igény érvényesítéséhez ad jogot: oly rendelkezést pedig, hogy az eladó az árút a teljesítés helyén lenne köteles beraktározni, az idézett § nem tartalmaz. Minthogy pedig nem vitás az, hogy az alperes az árú átvételét megtagadta s a métermázsánként 14 koronában megállapított vételárat ki nem fizette és hogy az átvétel megtagadása folytán kára származott; a felebbezési bíróság az anyagi jognak megfelelően döntött, midőn az alperest az Ítélet rendelkezése szerint marasztalta. (1914 szept. 11. G. 607. sz. a.) 71. A felebbezési bíróság azt állapította meg, hogy alperes a P. A. és nejével létrejött szerződés alapján ugyanazon helyiségben, a régi felszereléssel s ugyanazon vevőkörrel folytatja korcsmaüzletét, mint ezt jogelődei: P. A. és neje folytatták. Ezen irányadó tényálláshoz képest a felebbezési bíróság Ítélete, melylyel alperesnek a P. A. és neje üzleti tartozásáért való felelősségét az 1908 : LVII. t.-cz. 1. §-a alapján megállapította, az anyagi jognak megfelel, mért az üzletátvevő felelőssége közvetlen és nincs oly jogszabály, mely szerint a hitelező követeléseitek az üzlet átvevőjevei szemben való érvényesítése előtt igazolni tartoznék, hogy ezen követelés az üzletátruházó adóson be nem hajtható. (1914 szept. 10. G. 609. sz. a.) 72. A ki tudja azt, hogy az általa megvett és az eladó nevén álló ingatlant harmadik személy a tulajdonostól már korábban joghatályos szerződéssel megvette, jóhiszemű szerzőnek nem te6*