Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)
Budapesti kir. ítélőtábla. 71 ről, mert a felek közmegegyezéssel elvonták, a vitás jogügyet a rendes birói eljárás alól, ettől a megegyezéstől pedig egyik fél sincs jogosítva egyoldalúkig eltérni s a rendes bíróság jogsegélyét igénybe venni. Ezeknél fogva az elsőrendű alperes, — kivel szemben a felperes magát a választott bírósági eljárásnak alávetette — a rendes bíróság előtt nem perelhető. Ebből következik, hogy a más bíróság területén lakó másodrendű alperes sem vonható — mint kezes — a Pp. 77. §-ának második bekezdése alapján perbe a főadós személyi bírósága előtt, — s minthogy az elsőbiróság illetékességének megállapítására egyébként sincs törvényes alap, a másodrendű alperes pergátló kifogása is helyt álló. A kifejtettek alapján tehát a Pp. 182. §-a első bekezdésének megfelelőle^ meg kellett változtatni az elsőbíróság Ítéletét és a vesztes felperest a Pp. 425., 508. §-ai értelmében kötelezni kellett az összes költség viselésére. 47. Jogszabály, hogy az Ítélet joghatálya csakis a perben álló felekre terjed ki, ha tehát, mint a jelen esetben, a per valamely végrendelet magyarázata körül folyik, a bíróság a végrendeletnek bármily magyarázatot ad is, ez a magyarázat csakis azokkal a felekkel szemben hatályos, a kik a perben fel- vagy alperesi minőségben perben állanak. Elbírálható tehát az a kérdés, hogy a végrendeletnek mily magyarázat adandó, akkor is, ha a végrendelet körül érdekelt nem mindenik fél van is perben, de természetesen, csakis a perben álló felek közt és csakis ezekre kiterjedő joghatályigal. Minthogy pedig a hagyományosok egymás közt egymással szemben csakis hagyományaik értéke arányában felelősek, a mennyiben valamely ki nem elégített hagyományos a maga hagyománya kifizetése iránt nem minden hagyományos társát vonja' perbe, ennek jogkövetkezménye csakis az lehet, hogy a perbe vont hagyományosok mindegyike a ki nem elégített hagyományos társ hagyományának csak azon része erejéig felelős, a mely az egész hagyatéki összeg és a perbevont hagyományos által felvett hagyomány összege közötti aránynak megfelel. Igaz ugyan, hogy a felperes szóbelileg előadott keresetében a perbevontakat egész vagyonuk erejéig egyetemlegesen kérte marasztalni, ez azonban nem állhat ellen a fenti jogszabály alkalmazá-