Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

62 Budapesti kir. ítélőtábla. merített az a kifogása sem, hogy ő kifejezetten csupán a könyvekbe bejegyzett tartozásokat vette át s így a felperes követelése tekintetében, a mely bejegyezve nem volt, már ezért sem felelhet. Az átvevő ugyanis az átruházó hitelezőinek a törvényben meghatározott előfeltételek fennforgása mellett a törvénynél fogva (ex lege) felel, s ezen a felelősségen nem változtathat az a körülmény, hogy az átvevő az átruházóval kötött szerződésben felelősséget kizárta vagy korlátolta. 42. Kártérítés a villamosvasút ellen elcjázolásért. Okszerűség szabályait sértő ténymegállapítás. (1915 ápr. 22. P. IV. 1610. sz. a.) A kir. Ítélőtábla : A felebbezési bíróság által az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokolás szerint ugyanis a tanuk közül a szóbanforgó balesetet senki sem látta és Cs. S. valamint V. P. tanuk is csak a villamoskocsi elhaladása után látták felperest az úttesten feküdni, a miből aztán az alsóbiróságok csupán valószínűsítve, de kétségen kívül bizonyítottnak nem találták azt, hogy a felperest az alperes kocsija ütötte el. Ez a ténymegállapítás azonban el nem fogadható, mert a fentebb nevezett V. P. tanú határozottan vallotta, hogy látta, a mint az alperes kocsija a felperest elütötte, sőt vallomásában az elüttetés körülményeit is mint saját és közvetlen észleletein alapuló tényeket előadta. Az alsóbiróságok idevonatkozó indokolása tehát a jegyzőkönyv adataival ellentétben áll; s így abban a kérdésben, hogy a felperest az alperes kocsija elütötte-e vagy sem, a megállapított tényállás mint iratellenes, irányadóul sem szolgálhat. Egyébként a megtámadott Ítéletnek az elutasítás alapjául felhozott az a további indokolása sem fogadható el, a mely szerint az elüttetés megtörténte esetére is egyedül a felperes gondatlanságára következtet, s a felperest keresetével már ezért is elutasíthatónak találja. A megtámadott Ítélet szerint ugyanis tényként van megállapítva, hogy a baleset idején még egészen sötét nem volt, a felperesnek látnia a villamoskocsit, a kocsivezetőnek pedig a felperest kellett; továbbá, hogy a felperes koránál fogva rosszul lát, a távolságot és időt rosszul számította