Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

Budapesti kir. ilclőtábla. 63 ki; a miből aztán a ténybiróság azt következteti, hogy a felperes a villamoskocsinak maga szaladt neki; s így ha a baleset meg is törtmt, ezt a felperes saját vigyázatlanságának tulajdoníthatja és az alperes már ezért sem felel az állítólag bekövetkezett kárért. Ez a döntés azonban ténymegállapításaiban sérti az okszerűség szabályait, de jogi következtetéseiben sérti az anyagi jog szabályait is. Ha ugyanis a felperes a közeledő villamoskocsit láthatta, emellett nem okszerű az a következtetés, hogy a haladó villamoskocsi oldalának a felperes neki szaladhatott. Az a megállapítás pedig, hogy a felperes koránál fogva rosszul lát, csak úgy lenne elfogadható, ha és a mennyiben ez egyébként is bizonyittatnék. mert bár a látás gyengülése a kor előrehaladásával rendszerint együtt jár, úgyde a köztapasztalat szerint a teljes látási képesség kivételesen még a magasabb kóró egyéneknél is fennmarad; s így magából abból a körülményből, hogy a felperes magasabb korú (az iratok szerint a baleset idején 62 éves volt), egyéb bizonyítékok hiányában okszerűen nem volt tényként megállapitható, hogy a felperes rosszul lát, és ennek folytán a villamoskocsi oldalának neki szaladt. A mi pedig az indokolásnak jogi részét illeti, ez az anyagi jognak meg nem felel; mert ha megállapítást nyert az, hogy az alperes kocsivezetője is láthatta a felperest, annak vizsgálata nélkül, hogy a kocsivezető megtette-e azokat az intézkedéseket (fékezés, csengetés), a melyek a baleset elháritása végett szükségesek avagy nem terheli-e az alperest egyébként is valamely mulasztás: az alperes még a felperes gondatlanságának fennforgása mellett sem mentesülhet a felelősség alól; mert ha a gondatlanság mindkét részről fennforog, a kár megosztására fennálló általános magánjogi elvek nyernek alkalmazást. Megjegyeztetik egyébként, hogy a veszélyes üzemmel járó vállalatokra fennálló tárgyi felelősség elvei a villamosvasutak üzemével kapcsolatos baleseteknél is alkalmazandók lévén, ha bizonyítást nyer az, hogy a felperest az alperes kocsija ütötte el, az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a kár egyedül a felperes gondatlansága avagy a tárgyi felelősséget megszüntető egyéb körülmények folytán állott elő. Minthogy a fentebb kifejtettek szerint a tényállás szabálytalan, s így az ügy végleges döntésre sem alkalmas, a megtámadott Ítéletet a S. E. 204. § a értelmében feloldani kellett.