Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

44 Budapesti kir. itélűtábln. 1 károk tekintetében is kiterjesztvén, kétségtelen, hogy a szóbanforgó esetben a felelősség alól való mentesség szempontjából a bizonyítás az alperest terhelte a tekintetben, hogy a kár előállását a felperesek gondatlansága idézte elő. A felebbezési bíróság a bizonyítási teherre fennálló eme szabálynak figyelembevételével a felperesek gondatlanságát megállapította s ezt arra alapítja, hogy a felperesek kocsiján ülő I. A-né látta midőn a vonat az állomástól kiindult s így ezt felpereseknek is látniok kellett, vagy láthatták volna, ha kellő gondosságot kifejtenek, továbbá, hogy az elsőrendű felperesnek gondatlansága a büntetőbíróság által is jogerejűleg megállapíttatott. Ez a jogi következtetés azonban el nem fogadható. Abból ugyanis, hogy a kocsin ülők egyike a vonatnak elindulását látta, különös figyelemmel arra a nem vitás tényre, hogy a baleset január közepén, este 6 óra körül tehát kétségtelenül már sötét időben történt, még nem következtethető alaposan, hogy a távolban induló vonat elindulását mások is t. i. a felperesek is láthatták, arra pedig mi adat sincs a perben, hogy a lovakat hajtó elsőrendű felperes figyelmét a kocsin ülők valamelyike a vonat kiindulására felhívta volna. A mi pedig a bűnügyből levont következtetést illeti, bár a polgári bíróság nincs elzárva attól, hogy valamely tény megállapításánál a bűnper adatait is felhasználja, a ténybeli meggyőződését a bűnper adatainak mérlegelésével alkossa meg, ámde a S. E. 64. §-a értelmében ténybeli meggyőződésének eredetét ítéletében tüzetesen megjelölni köteles, tehát mindama bizonyítékokat, a melyeket ténybeli meggyőződésének előidézésére alkalmasaknak talál, mérlegelni s az Ítéletben előadni tartozik. Ezt a kötelességét azonban a felebbezési bíróság megsértette, mert eltekintve attól, hogy a bűnper iratainak beszerzését mellőzte, a bűnpernek csupán a felek által előadott kimenetelét ismertette és vette alapul a nélkül, hogy az ott felmerült bizonyítékokat és tényeket mérlegelés tárgyává tette volna. Abban a kérdésben tehát, hogy a felperesek részéről forog-e fenn gondatlanság, az alapul vett tényállás a S. E. 64. §-ának megsértésével állapítatott meg. Egyébként a megállapított tényállás a döntésre nem alkalmas. Ugyanis sem az első- sem a másodfokú bíróság nem tette vizsgálat tárgyává a baleset helyszíni körülményeit, a mi esetleg