Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

JJudnpesti kir. ítélőtábla. tehát valamennyi alkalmazott a biztosítási kötelezettség alá esik, ha a munkaadója a törvényszakasz 1 —10. pontjában megnevezettek közé tartozik. A törvénynek különös rendelkezése következtében tehát nem az alkalmazott foglalkozásának természete, nem a végzett munkájának minősége szolgál a biztosítási kötelezettség alapjául, hanem az, hogy az alkalmaztatás hol történt. Az 1907 : XIX. t.-cz. 1. §-ának ezzel az általános rendelkezésével szemben a törvény 7. §-a nem állapít meg kivételeket, hanem azt szabja meg, hogy a pénztár jelentkezése esetén kit köteles önkéntes biztosításra felvenni. Ebből a rendelkezésből azonban nem következik, hogy a kiket ez a 6. §. felsorol, azok még abban az esetben sem esnek köteles biztosítás alá, ha az 1. §. 1 —16. pontjában említett valamely helyen vannak alkalmaztatásban, hanem a szóbanforgó 7. §-nak az a helyes értelme, hogy a szakaszban megnevezettek, ha egyébként biztosítási kötelezettség alá nem esnek, betegség esetére önként biztosíthatják magukat. A felebbezési bíróságnak helyes az az álláspontja, hogy a törvény 7. §-a önkéntes biztosításhoz való jogot csak a szakaszban megnevezetteknek adta meg, az azonban a 7. §-a és kJ pontjának és utolsó bekezdésének rendelkezéséből sem következik, hogy ezek csak önként biztosíthatják magukat és az 1. §-ban foglalt rendelkezés alól kivétetnek. A szóbanforgó jogviszony elbírálása szempontjából tehát közömbös az, hogy azok az alkalmazottak, a kik után a v—i kerületi munkásbiztosító pénztár a betegség esetére való biztosításra fizetendő járulékot követeli, — házi cselédek-e? — hanem azt kell tárgyalni és eldönteni, hogy az őket alkalmazó v—i róm. kath. papnöveldét az 1907 : XIX. t.-cz. 1. §. 13. pontjában említett közintézetnek kell-e tekinteni. Minthogy azonban a felebbezési bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva ebben az irányban a kérdést nem tárgyalta, a S. E. T. 204. §-a értelmében kellett határozni. 30. Kártérítés a vasút ellen kocsi elgázolásáért. — A vasút felelőssége szempontjából kiderítendő körülmények. (1915 márcz. 4. 1914. G. 1438. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A veszélyes üzemekkel járó kivételes felelősség elvét a joggyakorlat a vasutak által a dolgokon okozott