Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

4:2 Budapesti kir. Ítélőtábla. mód az előző megrendelésektől eltér, a felperes ezeknél a szokott eljárásra nem hivatkozhatik és az alperes ezeket a hirdetéseket csak abban az esetben nem állithatja meg, ha a Sistirung törlése az alperes rendelkezésre jogosított czégtagjának hozzájárulásával történt és így ezt az alperes tagadásával szemben a felperes bizonyítja. Hogy ez a három megrendelés P. L.-nak az alperestől való kilépése után kelt, ennek abban az esetben volna jelentősége, ha a felperes a kilépésről tudott, a mire pedig a megállapított tényállás szerint adat nincs és az alperes sem tesz panaszt a miatt, hogy ebben az irányban a tényállás megállapítása körül a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel járt el. A mi azt illeti, hogy egy-egy lapban több hirdetés jelent meg, ez ellenkezik a megrendelésnek azzal a kikötésével, hogy egy-egy számban több hirdetés meg ne jelenjék. Ebből s kikötésből világos, hogy az alperesnek az állott az érdekében, hogy minél több lapszámban szerepeljen a neve, ugyanabban a lapszámban foglalt több hirdetés azonban ezt az érdeket nem szolgálja és így több hirdetés közzététele esetén is a felperes csupán egy hirdetés díjazását követelheti. Ezt azonban — a menynyiben a közzététel még az alperes terhére történhetett — követelheti, mert viszont nincs alapja annak az alperesi álláspontnak hogy a több hirdetés együttes közlése ránézve teljesen értéktelen, sőt káros volna. Hogy az alperes azokat a számokat nem jelölte meg, a melyekben a több hirdetés megjelent és a több hirdetés ellen nem tiltakozott, nem ok az alperes kifogásának mellőzésére, mert a hirdetések megfelelő teljesítését a felperes tartozik bizonyítani, a megfelelő teljesítés pedig külön tiltakozás nélkül is terheli őt. 21). Róni. kath. papnövelde alkalmazottainak betegségbiztosítási kötelezettsége. (1915 márcz. 5. 1914. G. 1410. sz. a.) A kir. ítélőtábla: Az 1907 : XIX. t.-ez. 1. §-a értelmében betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek mindazok, a kik az idézett törvényszakasz 1 —16. pontjában megjelölt helyeken vannak alkalmazva. Az alkalmaztatás minőségét a törvény nem jelöli meg, hanem általánosságban alkalmazottakat említi,