Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

10 Budapesti kir. ítélőtábla. nál, hanem az alatt az árú kiváltásával volt elfoglalva, és hogy az árú továbbítása alkalmával nem ült a kocsin, hanem azt csak kisérte, hogy annak netaláni megdézsmálását megakadályozna. Ezek a tények azonban kapcsolatban azzal az ezúttal is változatlan maradt tényállással, hogy a felperes utasította a kocsist az indulásra s ő adott a kocsisnak utasítást arra is, hogy az árú hova szállítandó, ismét csak a feloldó végzésben foglalt jogi minősítésre vezetnek. Ugyanis annak a kérdésnek megítélésénél, hogy az árú átment-e a továbbítással megbízott fél birlalatába és őrizetébe, nem lényeges az a körülmény, hogy a felperes más elfoglaltsága miatt nem volt a végzett teljesítmények minden mozzanatánál jelen. A rakodás alatt a felperes az átvételhez megkívántató cselekményt végzett s míg az árút ki nem váltja, a továbbítás nem is volt megkezdhető, tehát a fuvarlevél nélkül alperes nem rendelkezhetett az árúval, az nem is ment át az ő birlalatába. A kiváltás után pedig a felperes rendelkezett a továbbítás iránt s felügyelt az árúra, mellékes, hogy a szállítás ellenőrzése, vagy az elidegenítés meggátlása végett, mert az árú mindkét esetben a felperes rendelkezése, őrizete alatt maradt, azt alperes birlalatába nem bocsátotta. Irányadó tehát a munkabéri szerződésre vonatkozó jogszabály, mely szerint a vállalkozó nem felel a véletlenért, csak a szándékosan vagy gondatlanságból okozott kárért. E részben ismét téves a felebbezési bíróságnak az a döntése, melynélfogva a kocsis gondatlanságát azon az alapon állapította meg, hogy a kocsis a rendelkezésre nem jogosult felperes utasítására, alperes megbízottjának tilalma ellenére megindította a kocsit. Felperes, mini már kifejtetett, a rendelkezési jogot nem ruházta át, de az átruházott jogkörben is joga lett volna személyesen rendelkezni, de nem is hivatkozhatnék jogosan arra, hogy az ő utasításának teljesítése már magában gondatlanság, melynek alapján a másik féltől kártérítést követelhet. Nem mellőzhető tehát annak a vitás 'énykérdésnek megoldása, a mire nézve a felperes további bizonyítást ajánlott, hogy követett-e el az alperes vagy valamelyik közege a szállítási eszközök megválasztásánál, a rakodásnál vagy a továbbitásnál gondatlan eljárást.