Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

62 Budapesti kir. Ítélőtábla. megosztás elve alkalmazandó, ha a baleset előállását az automobil vezetőjének gondatlansága idézte elő. Ez az értelmezés azonban téves ; mert a feloldó határozat bár utal arra, hogy az alperes mulasztása és annak kimutatása mellett, hogy az automobil vezetője is gondatlanul járt el, a felmerült kár megosztásának volna helye ; a kártérítési kötelezettség kérdését azonban, miként ez a határozat indokolásából is kitűnik, el nem döntötte, a miből önként következik, hogy a kármegosztás alkalmazhatóságának kérdését is további döntésre hagyta fenn. A kártérítési felelősség kérdését illetőleg az 1874: XVIII. t.-cz. 1. §-ának rendelkezéseire figyelemmel, amelynek elveit az állandó gyakorlat a dolgokban okozott károkra is kiterjesztette, kétségtelen, hogy az alperes felelőssége tekintet nélkül arra, hogy terhére vétkesség róható-e vagy sem, fennáll, ha nem bizonyítja, hogy a kárt elháríthatatlan esemény vagy egy harmadik személy elháríthatatlan cselekménye, melyet az alperes megakadályozni képes nem volt, vagy a károsult saját hibája okozta. Úgyde a felebbezési bíróság által megállapított s fentebb előadott tényállásból okszerűen következik, hogy az összeütközés s így a kár előállása kizárólag az automobil-vezető vétkes gondatlanságára vezethető vissza. Mag a az a körülmény is, hogy a vasúti átjárásnál sorompó alkalmazva nem volt, a vasúti vágány mentén pedig ültetvények állottak, a síneken átkelni akaróktól fokozottabb gondatlanságot és körültekintést igényel. A midőn tehát az automobil vezetője ezt elmulasztva a sinekre rendes sebességgel felhajtott, jóllehet a vonat közeledtét már 10—15 m távolságról láthatta és az automobil megállítása is módjában állott, oly vétkes könnyelműséggel járt el, hogy a bekövetkezett káros eredmény kizárólag az ő gondatlanságára vezethető vissza. Ennélfogva az alperes kártérítési kötelezettsége sem lévén megállapítható, kármegosztás alkalmazásának sem lehetett helye. 39. Faárú kivételes díjszabása. (1914 márcz. 15. 1913 G. 1601. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Felperes a kereseti küldeményekre alkalmazott díjszámítás helyett a magy. kir. államvasutak és a