Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

56 Budapesti kir. ítélőtábla. sem a visszahagyott árú nem volt fagyos. Az 1908 évi november hó 20. napján kelt s az iratokhoz csatolt levelében felperes kijelentette, hogy a visszahagyott árúrészietet tavaszszal el fogja szállítani, mert csak az enyhe időjárás beálltával lesz megállapítható, hogy a burgonya szenvedett-e fagytól vagy nem? A tényállás szerint az alperes a halasztásba nem egyezett bele, hanem ismételten felhívta a felperest az árú elszállítására, de sikertelenül, minek folytán az árú a raktározás alatt megromlott. Az a kérdés, hogy a visszahagyott árú felperes részéről jogilag átvettnek tekintendő e, nem döntő, mert bár átvételi késedelem esetén az eladó a birtokában maradt árút köteles megőrizni, de a késedelem beálltával a véletlen vagy az árú természetes minőségéből származó kárért nem felel, hanem csak a megőrzés elmulasztásáért. Már pedig a felperest az átvétel körül késedelem terheli már azon az alapon, hogy az átvételt jogos ok nélkül megtagadta. Ettől az időponttól tehát beállottak a késedelem jogi következményei, tekintet nélkül arra, hogy különben a szerződés értelmében várhatott volna-e felperes az átvétellel, vagy sem? De abból, hogy a szerződésben az átvétel ideje meg nem állapíttatott, nem is következik, hogy felperesnek joga volt az átvételt tetszése szerinti ideig elhalasztani, hanem átvételi határidő hiányában a K. T. 327. §-ának rendelkezéséhez képest az eladó bármikor követelheti az átvételt. Az a panasz pedig, hogy az alperes tartozott volna az utólagos teljesítésre határidőt engedélyezni, alaptalan azért, mert nem is nézve, hogy az átvétel megtagadása után a vevőt utólagos teljesítési idő meg sem illeti, alperes az 1. és D alatt c-atolt levelek szerint ismételten tűzött ki határidőt az utólagos teljesítésre. A mi a megőrzés kérdését illeti, e részben a felebbezési bíróság magáévá tette az elsőbiróságnak azt a ténymegállapítását, hogy alperes az el nem szállított árut fedett helyen zsákokban, szalmával és ponyvával letakarva, raktározta el s hogy a megőrzésnek ez a módja megfelel a szokásos kezelésnek. A megőrzési kötelezettség pedig a szokásos kezelésen túl nem terjed s nem tartozik a kötelezett fél minden lehető módot és eszközt felhasználni az áru épségben tartására. De a felperes maga sem kivánt nagyobbfokú gondosságot az áru megőrzésénél, mint a melyet az alperes a tényállás szerint kifejtett, hanem a