Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. ítélőtábla. 49 Kétségtelen, hogy alperest a végzett munkálatok erejéig a neki átadott tárgyakra nézve a megtartási jog megilleti, de azt csak a kereskedelmi törvény 310. §-ához írt módon gyakorolhatja. Ezek szerint meg kellett állapítani azt, hogy az alperes a neki tisztítás végett átadott tárgyakat alperesnek kiadni köteles. A mennyiben alperes ezeket ki nem adná, illetve mint jelen esetben már ki nem is adhatja, megállapítandó eme tárgyak értéke, a melyből, a mennyiben alperes kéri, levonandó a munkadíj, s három hónapon túli időre eső őrzési díj, az így fennmaradó érték lesz felperes javára megítélendő. 32. Katonai gyakorlatoknak ingatlanon abbahagyására irányuló keresetnem tartozik polgári perútra. (1914 febr. 24. 1913 G. 1250. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A kereseti kérelem arra irányult, hogy az alperesek a keresetben megjelölt ingatlannak akár mint bérleménynek, akár mint visszavonásig használatból átbocsátott területnek a felperesek kizárólagos birtokába való visszabocsátására köteleztessenek. Magából a keresetből azonban kitűnik, hogy a peres felek közti jogviszony az egyik alapon sem birálható el. A felperes ugyanis a keresetében azt adja elő, hogy oly ingatlannak kizárólagos birtokába való visszabocsátását követeli, a melyet már az 1882. évet megelőző idő óta a katonaság gyakorlótérnek használ. A szóbanforgó ingatlant a kereseti előadás szerint a gyakorlótér czéljára ismételten kisajátítani akarták, az érdekelt tulajdonosok azonban ezt hátrányosnak tartották és inkább tűrték, hogy azt továbbra is katonai gyakorlótérnek használják, és pedig kezdetben ingyenesen, később évi 1000 korona ellenében. Ebből a kereseti előadásból tehát az tűnik ki, hogy a kereset a katonai gyakorlatoknak a szóbanforgó ingatlanon való abbanhagyására irányul. Ennek az elbírálása azonban nem tartozik a polgári perútra. A katonai gyakorlótér ugyanis a katonai beszállásolás mellékszükséglete (1895 : XXXIX. t.-cz. 12. §.) a beszállásolás teendőit pedig az 1879 : XXXVI. t.-cz. 20. §-a értelmében legalsó fokon a községek teljesítik s a beszállásolási ügyeknek vezeTérfi : ítélőtáblai határozatok. XVIII. 4