Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

48 Budapesti kir. ítélőtábla. 31. Ruhák stb. tisztításával foglalkozó czégnek üzlete folytatásában kötött ügylete kereskedelmi ügylet. A tisztítás végett átvett ruháról szóló jegyen olvasható «Három hóig érvényes» kikötés azt jelenti, hogy a czég az átvett dolgot három hónapon túl az átadó veszélyére őrzi. (1914 január 15. 1913 G. 1243. sz. a..) A kir. Ítélőtábla: Alperes bejegyzett czég, ruhák, kelmék s egyebek tisztításával iparszerűleg foglalkozik, így. az általa eme kereskedelmi üzlet folytatásában kötött ügyletek, tehát a szóban forgó ügylet is kereskedelmi ügyletet képez. A felek közti jogviszonyt a B) alatti szabályozza. Vita tárgyát az képezi, hogy a B) alattin látható ama szavaknak: «három hónapig érvényest) mi a joghatálya. A kir. törvényszék jogi felfogása szerint ez azt jelenti, hogy alperes elhárította magáról a felelősséget arra az esetre, ha felperes a kereseti ingókért az átadástól számított három hónapon belül nem jelentkezik, s a kir. törvényszék ezt a felelősségét akkép körvonalozta, hogy felperes három hónapon belül az átvétel végett nem jelenkezvén, ezen ténynél fogva felmentette az alperest attól a kötelezettségétől, hogy a kereseti ingókat a meghatározott időn túl is raktárában tartsa, avagy egyéb módon gondoskodjék azok megőrzéséről. A kir. törvényszéknek ez a jogi felfogása azonban téves, mert a kereskedelmi törvény 271. §. intézkedésénél fogva alperes, kire nézve a kérdéses ügylet kereskedelmi ügylelnek tekintendő, felperes irányában gondosságra volt kötelezve, s rendes kereskedő gondosságával volt köteles eljárni, vagyis ennek megfelelően vala köteles a neki tisztítás végett átadott áruk megőrzéséről gondoskodni; a B) alattin levő «három hónapig érvényes» megjegyzés pedig nem jelenti azt, hogy felek között oly megállapodás jött volna létre, mely szerint felperes tulajdonjogának érvényesítésétől a három havi határidőn túl elállott volna. E rendelkezés értelme csak az lehet: a megőrzést illetően ez ideig köteles alperes a rendes kereskedő gondosságával eljárni, ezen időn túl pedig az őrzés felperes veszélyére történik. Alperes tehát nem volt jogosítva a három havi határidőn túl az átadott tárgyakkal mint tulajdonával szabadon rendelkezni s azokat elidegeníteni.