Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

36 Budapesti kir. ítélőtábla. 24. Kártérítés törvényes zálogjognak végrehajtás alól kivett ingókra gyakorlása miatt. (1913 okt. 23. G. 1011. sz. a.) A kir. Ítélőtábla : A felebbezési bíróság a S. E. 64. §-a értelmében az összes bizonyítékok számbavétele és mérlegelése mellett állapította meg azt a tényállást, hogy alperes házbérkövetelése fejében a keresethez csatolt jegyzékben is megjelölte azokat az ingókat, a melyek a felperes engedményezője K. R. fodrász üzletének folylatásához tartoztak és a Vn. 2. §. 14. pontja értelmében a foglalás alól mentesek voltak. 1911. évi február hó 20-án visszatartotta, majd 1911. évi április hó 6-án bíróilag is lefoglaltatta és 1911. évi október hó 5-ig azoknak kiadását megtagadta; továbbá, hogy a Vn. 2. §-ának 14. pontja értelmében végrehajtás alá nem vonható ezen ingók a felperes előterjesztése folytán foglalás alól jogerejűleg feloldattak. A S. E. 197. §-a értelmében e helyütt is irányadóul szolgáló eme tényállás alapján a felebbezési bíróság jogszabály sértése nélkül állapította meg az alperes kártérítési kötelezettségét, mert igaz ugyan, hogy a fővárosi lakbérleti szabályok 22. § a értelmében a bérbeadó bérkövetelése fejében a bérlőnek azon ingóságait, melyekre törvényes zálogjoga kiterjed, visszatartani jogosult, azonban a bérbeadó törvényes zálogjogának terjedelmét az 1908. évi XLI. t.-cz. 2. §-a korlátozta, a mennyiben az id. §. 1—20. pontja alatt felsorolt vagyontárgyakat a végrehajtás alól menteseknek nyilvánította. Az id. törvény 2. §-ának 14. ponlja értelmében pedig a kisiparosoknak a keresetük folytatásához szükséges eszközök a foglalás alól mentesek lévén, kétségtelen, hogy ezekre nézve alperes törvényes zálogjoga ki nem terjedt, azokra nézve visszatartási jogot sem gyakorolhatott. Nem változtat alperes felelősségén az a körülmény, hogy a visszatartott ingók utóbb bíróilag végrehajtási úton is lefoglaltattak annál kevésbbé, mert a csatolt végrehajtási iratok között adat van arra. hogy alperes a kérdéses ingóságokat felperes üzletéből eltávolította és egy más helyiségben elraktározva jelölte ki a végrehajtás foganatosítása alkalmával kielégítési alapul. Helyes tehát a másodbiróság jogi döntése, a mely szerint az ingók