Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 33 függésben áll. A megállapított tényállás melleit pedig helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, a mely szerint az alperes kártérítési felelősségét megállapította. Nem akadályozza meg felperest kártérítési igénye érvényesítésénél az a körülmény, hogy az alperes által becsatolt közigazgatási bejárásról felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a kérdéses hurokvágány létesítése ellen nem tiltakozott, mert felperes kára az irányadó tényállás szerint a közigazgatási bejárás után éppen a közmű létesítése, fenntartása folytán keletkezett. Igaz ugyan, hogy ilyen közérdekű közműnek építéséhez szükséges területek kisajátítása iránt, illetve a szenvedett érték és értékveszteségek kártalanítása iránti eljárást az 1881 : XLI. t.-cz. rendelkezései szabályozzák. Ámde ezen eljárás folyamatbatétele alperes külön jogát képezi s ily eljárás megindítására felperes nem jogosult. Tekintve, hogy a perbeli adatok szerint ily eljárás folyamatba nem tétetett, tehát alperes a részére biztosított külön jogot igénybe nem vette, mi sem akadályozhatja meg felperest, hogy kártérítési igényeit az általános magánjog szabályai szerint érvényesíthesse. Az állandóan követett joggyakorlat szerint az a vállalat, a mely akár vagyoni, akár személyi biztonságot veszélyez!elő valamely üzemet folytat, a vállalat üzeméből eredő károkért a vis major esetét kivéve, vétkesség nélkül is felelős és a kárveszélyt mint üzleti koczkázatot viselni tartozik arra való tekintet nélkül, hogy a vállalat a hatósági szabályok betartása mellett kezdette, illetve folytatta e üzemét. A mennyiben pedig az engedélyezett üzem folytatása és fenntartása mások tulajdonjogából folyó vagyonjogi érdekeit állandóan károsan befolyásolja, a kisajátítási elv alapján érvényesíthető kártérítési igényt sem zárja ki az a körülmény, hogy a mű létesítése idejében a károsodás figyelmen kívül maradt és az ez iránti igény nem érvényesíttetett. Az alperesnek a kártérítési felelősség kérdésében előterjesztett panaszai tehát sikerre nem vezethettek. Alapos azonban alperesnek a prts 249. §-ából merített az a panasza, a melylyel az alperes a kártérítés mérvének és módjának megállapítását tárgyazó Ítéleti rendelkezést támadja. Az elsőbiróság Ítéletéből átvett rendelkezés szerint ugyanis a felebbezési bíróság alperest arra kötelezi, hogy a felperes házát 1000 korona költségen belül javítsa ki és azt akként erősítse meg, hogy abban a villamosvasúti közlekedés által ujabbi ronTérfi: ítélőtáblai határozatok. XVIII. 3