Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. ítélőtábla. Ámde pusztán az a körülmény, hogy az alperes a csekk kiállításából folyó kötelezettségtől szabadult, tehát megtartotta azt, a mit annak kifizetésére kellett volna fordítani, a gazdagodási kereset alapjául nem szolgálhat, mert különben az a csekk kiállításából folyó keresettel azonos volna. A megtartott érték, az aktív vagyonszaporulat, a melylyel a bibocsátó vagyona az elévülés vagy a mulasztás folylán gyarapodott, képezheti egyedül a gazdagodási kereset tárgyát. Jogczíme nem a csekk, sem pedig az annak alapját képező ügylet, hanem a gazdagodás és czélja nem a csekkből vagy az annak alapját képező ügyletből folyó jogok érvényesítése, hanem az előbbi állapot visszaállítása. Ennek folytán a V. T. 90. §-ában szabályozott gazdagodási kereset csak azt a hitelezőt illeti meg, a kinek magánjogi követelése nincsen és a váltóigéret hatályosságának ideje alatt nem is volt a váltóadós ellen, akár azért, mert köztük magánjogi viszony egyáltalán nem keletkezett, akár azért, mivel a váltó épen a köztörvény tartozás megszüntetése végett adatott. Természetes is, hogy az, a ki esetleg váltófedezet mellett kölcsönt vett fel, azt a váltó elévülése után is visszafizetni köteles s így a váltó elévülése következtében nem gazdagodik. A leszámítolás jogi természeténél fogva váltó vagy ehhez hasonló értékpapírra azok lejárata előtt adott kölcsön levén, a felperes, miután perbeli álláspontja szerint a csekk ellenértékét az alperes megbízottjának adta, követelését lényegileg a csekk kiállításának alapjául szolgáló ügyletből származtatja és következőleg keresete nem vonható a V. T. 90. §. alá. A felperes azonban az alperes tagadásával szemben a kölcsön — a leszámítolási ellenérték — összegének az alperes megbízottja kezéhez való leolvasását tartozott volna bizonyítani, mert a csekk magában véve ezt nem igazolja. 16. Kártérítés villamos vasút ellen kocsi elgázolásáért. (1913 okt. 27. G. 768. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A villamos vasútvállalat már üzemének veszélyességénél fogva gondatlanság fennforgása nélkül is felelős a járművei által előidézett károkért. De ha bizonyítja, hogy a sértett gondatlansága adott okot a kár keletkezésére, úgy