Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Kolozsvári kir. ítélőtábla. tőén átvételéről kiállított elismervényeknél sem érvényességi kellék a közjegyzői okirat, akkor annál kevésbbé lehet szó erről az utóbb emiitett jogügyletnél és mert az idézett t.-cz. 22. §-ának a) pontja a jelen esetre alkalmazást nem találhat. De a jelen: esetben nem lehet szó arról se, hogy az okirat által való bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetnék. Alaptalan tehát az a panasz, melylyel vitatta a felperes, hogy a szóban forgó jogügyletnél a közjegyzői okirat érvényességi kellék. Az optkv. 887. §-ának rendelkezése nem zárja el a feleket, attól, hogy ne bizonyíthassák, hogy a vonatkozó okirat nem fedi teljesen az okirat kiállítása idejében összhangzóan megnyilvánult, akaratot. A felebbezési bíróság az ügyleti tanuk vallomásai alapján pedig azt a tényt állapította meg. hogy a felperes jogelőde, a ki az alperesnek neje volt és ifj. D. M., ki az alperes megbízottjaként járt el, 1906 augusztus 14-én arra a megállapodásra jutottak, hogy az alperes neje az akkor ifj. D. M. által kifizetett 200 korona készpénz fizetése s 300 koronáról kiállított kötelezvény átadása ellenében alperessel szemben fennálló mindennemű követelésére nézve, ide értve a hozományt is, ki lett elégítve. Felperes a felülvizsgálati kérelemben azt vitatja ugyan, hogy az 500 koronának kiegyenlítése nem vonatkozik a hozományra, mert az. külön jogalapból származik, de a felebbezési bíróságnak fent kiemelt tényállásából kitűnik, hogy a mikor a szerződő felek az 50O koronának a felperesi jogelőd részére való fizetésében megállapodtak, egyúttal elintézést nyert a hozomány kérdése is. Ha való is az a panaszolt körülmény, hogy a felperes G. Jtanujával bizonyítani kívánta volna, hogy az 500 korona fizetéseáltál a hozomány kérdése nem lett elintézve, a felebbezési birósáp nem követett el eljárási szabálysértést akkor, a mikor az ügyleti tanuk vallomásait véve figyelembe, a nevezett tanú kihallgatását mellőzte, mert ha a felebbezési biróság bizonyítottnak találta azt, hogy a szóban forgó okirat kiállítása alkalmával az alperesneje az 500 korona ellenében a hozomány visszaköveteléséről islemondott, ennek folytán közömbös, hogy az 500 korona követelésének mi volt az alapja. Az a körülmény, hogy az okirat kiállítása idejében a hozomány még visszakövetelhető nem volt, nem zárja ki a később érvényesíthető jogról való lemondást.