Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

568 Kolozsvári kir. Ítélőtábla. ható nem volt. Az alább kifejtettek szerint téves ugyan a keresetnek az optkv. 1107. §-a alapján való elutasítása, de más anyagi jogszabály alapján a kereset elutasítása helyesen történt. Nem vitás, hogy a peres felek közt 1910 szeptember hó 26-án létrejött haszonbérleti szerződés szerint az alperes haszonbérbe adta a felperesnek a felsőpiáni község határában levő «Padia»-féle havasi legelőt meghatározott évi bér ellenében 1910 október hó 27-től 1911 április hó 24 ig terjedő időre legeltetési czélra leendő használat végett. Az sem vitás, hogy a felsőpiáni község és határa száj- és körömfájás miatt 1910 október 4-től ugyanazon év deczember 20-áig a közigazgatási hatóság intézkedése folytán zár alatt volt és ezért nem használhatta a felperes a haszonbérleményt ebben az időben. A szerződést tehát oly időben kötötték meg a felek, mikor a zár alá vétel még nem történt meg. Igaz ugyan, hogy az optkv. 1096. §-a értelmében a haszonbérbeadó köteles a bérleményt saját költségén használható karban átadni és azt ugyanolyan állapotban megtartani, de a fentiekből kétségtelen, hogy nem az alperes valamely ténye akadályozta a felperest a használatban, hanem a száj- és körömfájás miatti zárlat, annak fennállása ideje alatt. Az optkv. 1107. §-ában irt, a bérlőt ért valamely akadály, vagy szerencsétlenség alatt nem lehet érteni a szóban forgó zárlat elrendelését és annak foganatba vételét, mert az idézett §. rendelkezéséből helyes értelmezés szerint nem következhetik egyéb, mint az, hogy e szakasz rendelkezése arra az esetre vonatkozik, hogyha a bérlő a dolgot csak azért nem használhatja, mert őt ebben valamely az ő személyében fekvő ok akadályozza, (pld. a bérlő hosszas betegsége, távollét, vagy áthelyezés stb.) a mikor is bérbeadó bérkövetelési joga ez által nem érintetik. A jelen esetben az optkv. 1106. §-ának alkalmazhatóságáról nincsen szó, mert a felek közötti haszonbéri szerződés 3. pontjában az foglaltatik, hogy a haszonbéri összeg semmi esetre sem engedtetik el. E szerint tehát a felperes a már kifizetett bérösszeg egy részének visszafizetését nem követelheti azért, mert a felperes haszonbérlő nem veszedelmeket vállalt magára meghatározatlanul (1106. §.) és mert a [haszonbérnek a törvény alapján kívánható elengedése iránti igényt kizárja a felek kölcsönös jogaira s kötelezettségeire első sorban irányadó haszonbéri szerződésnek ellenkező kikötése, melyből azt kell megállapítani, hogy az alpe-