Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

532 Kassai kir. ítélőtábla. kötelező volna, megállapítani nem lehet, tehát helyes a felebbezési bíróság az a döntése, hogy az adott esetben kölcsönösség hiányában a felperes által végzett helyettesítés díjtalan voltát vélelmezni nem lehet. Nem méltányolható alperes ama panasza, hogy a néhai dr. T. P. gyászjelentéseinek szétküldéseért részére ellenérték megállapítva nem lett; mert felperes keresetét kifejezetten ügyvédi tevékenységeért a törvény alapján őt illető díjazás megtérítésére irányozta, az pedig, hogy egy ügyvéd a vele szoros összeköttetésben álló elhunyt kartársának temetésénél, illetve a gyászjelentések szétküldésénél közreműködik, ügyvédi tevékenységnek nem tekinthető, így ellenérték előzetes kikötése* nélkül a kartársi kegyelettel összefüggő eme tevékenység ügyvédi díjazás alapjául sem szolgálhat. (1913 máj. 27. G. 158. sz. a.) 670. A felebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy felperes az alperes téglagyárában 1908. jan. 31-től 1911 jul. 1-ső napjáig, mint az 1884 : XVII. t.-cz. 92. §-ának 3. bekezdésében megjelölt fonlosabb teendőkkel megbízott iparossegéd, az utóbbi időben havi 300 K-ra felemelt havi fizetéssel, természetben élvezett lakás, fűtés, világítással, úgy az üzlet eredményének megfelelő évi jutalékban részesedéssel volt alkalmazva; és hogy az 1911. évben az ez évi július 1-én történt távozásáig 300 K fizetési előlegben részesült. Tényként állapította meg továbbá, hogy 1911 jul. 1-én (a W, P. tanú vallomásából kivehetően helyesbítve 1911 jun. 20-án) az alperes fia a már eddig élvezett előleget az alperes hozzájárulásával a felperes havi fizetéséből le akarta vonni, e miatt peres felek között nézeteltérés történt, a mikor is szóváltás közben a felperes azonnali kilépésre felmondott. Ezt a ténymegállapítást a kir. ítélőtábla a W. P. tanú vallomására alapítva, azzal egészíti kí, hogy az alperes fia <t: előleget vegyszerre)) akarta felperestől, annak fizetéséből levonni, mire felperes az alperessel összeszólalkozva, azt jelentette ki, hogy többé nem fog dolgozni és erre az irodát elhagyta. Ugyancsak a S. E. T. 197. és 204. §-ai értelmében, a W. T. tanú, valamint az alperes eskü alatt tett vallomásai alapján, a tényállás kiegészítéseként a kir. Ítélőtábla tényként állapítja meg azt is, hogy felperes még ezután három hónapig lakott az üzleti telepen lévő lakásban ; M. S., F. J. és B. K. tanuknak, úgy az