Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Budapesti kir. ítélőtábla. a megállapításával szemben, hogy a járgány teljesen veszélytelen üzemű, a felebbezési bíróság ellenkező meggyőződését kellően nem indokolta. A baleset megtörténte, tekintve annak körülményeit, magában véve a gép veszélyességét nem igazolja. De a megállapított helyszíni viszonyok mellett s a kérdéses szög elhelyezését tekintve nincsen megindokolva az sem, hogy az udvaron járókelők a járgánynyal egykönnyen érintkezhetnének s hogy ilyenekre bármi veszély hárulhatna. (1893: XXVIII. t.-cz. 1. §. 6.) Mégis a kii-. ítélőtábla e részben a megtámadott ítélet feloldását szükségesnek nem találta a következő okokból: Az 1893: XXVIII. t.-cz. az ipari és gyári alkalmazottak baleset elleni védelméről rendelkezik. Ebből nyilvánvaló, hogy a törvényben előirt óvóintézkedések elsősorban és főképen azoknak az érdekét tartják szem előtt, a kik hivatva vannak a gépeken munkát végezni, azokkal vagy azok közelében foglalatoskodni; feltéve tehát, hogy az alperes járgányán óvókészülék alkalmazható és alkalmazandó volt volna is, ennek hiányára a felperes kártérítéshez való jogát sikerrel nem alapíthatja, mert fia, a ki a tényállás szerint 13 éves korához képest értelmes, a géppel vagy a körül foglalatoskodni hivatva épen nem volt, sőt eltekintve attól, hogy az ezzel netán járható veszélyt maga is közvetlen tapasztalatból felismerhette, erre az udvarról ismételten kitiltatván, figyelmeztetve is lett. A baleset sem véletlen folytán, hanem a már fentebb leírt módon és körülmények közt következett be. Ha mindezeken felül alperes a felperest még külön felhívta, hogy a fiára vigyázzon, az alperest a balesetért felelőssé tenni jogszerűen nem lehet. 36. Semmiségi keresetnek abban az esetben is helye van, ha a felperes az idézendő fél lakhelyét nehézség nélkül megtudhatta, de a kínálkozó alkalommal nem élt. A semmiségi kereset marasztalási kérelemmel össze nem kapcsolható. (1912 decz. 16. G. 569. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A kereset az 1881: LIX. t.-cz. 50., 24. és 29. §-aira van alapítva. A 39. §. g) pontja szerint az eljárás semmis, ha alperes tudvalevő lakhelyének elhallgatása mellett hirdet-