Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Budapesti kir. ítélőtábla. 47 elszámolásnál az az útirány veendő tekintetbe, a melyen a díjszámítás a legolcsóbb, bár a szállítás nem is történt s csak kerülő úton történhetett volna ezen az útirányon. Azonban a díjszámításnál csak a féladó és a rendeltetési állomás közötti viszonylatban rendelkezésre álló útirányok jöhetnek tekintetbe s nem oly útvonalak is, a melyeken át az árú a feladó állomásról el sem juthatna a rendeltetési állomásra. Márpedig Dés feladó állomásról Budapest-dunapart rendeltetési állomásra az árú Óbuda filatori gát-állomáson át még kerülő úton sem volna szállítható, mert az utóbbi állomás a Budapest-szentendrei h. é. vasút vonala mentén fekszik s ennek az útvonalnak a szállítás irányában eső Budapest-Pálffy-tér végállomása más vonalrészszel egyáltalában nincs összeköttetésben, tehát a szállítás ezen az állomáson túl nem folytatható. Ezek szerint az Óbuda filatori gátállomáshoz vezető útvonal nem azoknak az útirányoknak egyike, a melyek az árúnak Dés állomásról Budapest-dunapart rendeltetési állomásra szállításánál igénybe vehetők s melyek közül a fél az elszámolás szempontjából választhat, hanem a feladó állomás és a rendeltetési állomás közötti viszonylattól teljesen eltérő útvonal, mely ennélfogva a díjszámításnál tekintetbe nem jöhet s az Óbuda-filatori gátállomásra megállapított díjtétel a peres küldeményekre nem alkalmazható. A szóbeli tárgyaláson ugyan maga az alperes azt adta elő, hogy mivel oly esetben, ha a feladó állomástól távolabb fekvő állomásra olcsóbb díjtétel van megállapítva, mint valamely közelebbi állomásra, a felek a kedvezőbb díjszámítás elérése végett az árút a távolabbi állomásra feladhatják s innen a közelebbi állomásra visszaküldhetik, ezért a vasút a mondott esetekben a kétszeri szállítás elkerülése végett a közelebb fekvő állomásra is engedélyezni szokta az olcsóbb díjtételt, ha a fél megtéríti ezt a fuvardíjat, a mely az árúnak a távolabbi állomásról visszaszállításánál felmerült volna. Azonban az alperes eme nyilatkozata alapján s az említett korlátozással sem lehet a kereseti igényt jogosnak elismerni. A fuvardíj kiszámításánál ugyanis egyedül a díjszabás tartalma az irányadó, ezen a téren az üzleti gyakorlatnak jogalkotó ereje nincs, tehát ha a vasút a gyakorlatban czélszerűségi szempontból oly előnyt nyújt a feleknek, a mire a díjszabás értelmében kötelezve nincs, ez az önként nyújtott előny tőle más ese-