Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

18 Budapesti kir. ítélőtábla. tekben ki nem kényszeríthető. A bíróság pedig a díjszabás értelmezése, mint jogkérdés tekintetében nincs a felek által felhozottakhoz kötve, hanem a felek jogi felfogásával szemben is a helyes jogszabályt köteles alkalmazni, minélfogva a kir. ítélőtábla a kereseti igénynek, mely a kifejtettek szerint a helyes díjszabási elvekkel ellentétben áll, helyet nem adhat. 35. Kártérítés gondatlanságból származott baleset miatt. (1912 decz. 9. G. 567. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék a baleset helyét, az alperesi gép elhelyezését, a felperes fia megsérülésének körülményeit illetőleg elfogadja az elsőbiróság által megállapított tényállást, azzal a kiegészítéssel, hogy az a kerék, a melynek függélyesen forgó szegébe a felperes fiának lába beakadt, az alperes udvarán nyílt helyen van, de maga az udvar kerítéssel van körülvéve. Az elsőbiróság helyszíni szemle alapján megállapította, hogy az alperes udvarán egy lóerővel hajtott járgány van alkalmazásban, a mely a szódagyári helyiségbe szolgáló transmissiós rudat hajtja két kerék segélyével. A két tengely centiméter vastagságú szeggel van összekötve, a melyen anyacsavar van; ez az összekötő-tengelyt befedő muffból lVa centiméternyire áll ki úgy, hogy a szegből csak 7a centiméter nyúlik ki. A baleset körülményeit illetőleg pedig a megállapított tényállás az, hogy a felperes fia úgy került be a baleset napján az udvarra, hogy a hazajövő szódás kocsira felkapaszkodott; a ló akkor is be volt fogva a járgányba és körüljárt, a fiú ostort fogva hasalt a járgányon a lovat hajtó egyén részére elhelyezett deszkára és onnan biztatta a lovat. Akkor jött ki az alperes az udvarra, ostorral a fiút elzavarta, a ki néhány lépésre a jágánytól eltávozott, mire az alperes a töltő helyiségbe ment. Pár perez múlva a házbeliek sikoltásra lettek figyelmesek, kiszaladtak és akkor látták, hogy a fiú lába a két kereket összekötő szegbe volt beakadva. A kir. törvényszék nem vette bizonyítottnak a kereset alapjául felhozott azt a tényállítást, hogy az alperes a felperes fiát a járgányt húzó ló hajtásával megbízta, a járgányon elhelyezett faládára ültette s hogy a fiú onnan lecsúszva jutott a kerekek közé, de megálla-