Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. itélöláJda. 87 elbirtoklást nem állapította meg egyebek közt azért, mert az elbirtoklás félbeszakadt 189G. évben az által, hogy ekkor az alperes telekkönyvi tulajdonosul jegyeztetett be s 1896 óta az elbirtokláshoz szükséges 32 év nem telt el. A kir. törvényszék azonban téves jogi alapon döntött az elbirtoklás kérdése felől, mert a telekkönyvbe tulajdonosul tényleges birtoklás alapján történt bejegyzés magában véve az elbirtoklást félbeszakító hatálylyal nem bír. Ellentmondást foglalna magában, ha annak ily hatály tulajdoníttatnék, mert ha az elbirtoklást állító személy birtokolta tényleg az ingatlant, abban az esetben tőle különböző harmadik személy tényleg birtokban nem lehetett s ha ennek daczára mégis tényleges birtoklás alapján a telekkönyvbe tulajdonosul bejegyeztetett, úgy a bejegyzés valótlan tényen alapul. A kérdés eldöntésénél azt a szabályt kell szem előtt tartani, hogy az ingatlan tulajdonának átruházása terhes jogügylet utján félbeszakítja az elbirtoklást a szerző javára, a vonatkozó vitára való tekintettel tehát az lesz vizsgálandó és eldöntendő, hogy a peres ingatlant annak telekkönyvi tulajdonosa az alperesre, illetve jogelődjére átruházta-e jogügylet utján s ha igen, csere vagy ajándékozás volt-e a jogügylet. Már ezúttal reá mutat a kir. Ítélőtábla mint perbeli adatra, a tényleges birtoklási eljárás során 1896. évi szeptember hó 26-án 3244/1890. tk. szám alatt felvett jegyzőkönyvre, a melyben alperes maga adja elő, hogy ő a vitás ingatlant az előtt 25 évvel kapta ajándékba B. M.-né, szül. E. M.-tól. A kir. törvényszék nem találta ugyan bizonyítottnak, hogy a felperes a vitás ingatlant kizárólag birtokolta, ámde ez a döntés is kifogás alá esik. Ennél a kérdésnél előre kell bocsátani, hogyha felperes a 446. hr. számú ingatlant egész terjedelmében nem birtokolta is 32 éven keresztül, ez a körülmény nem gátolja, hogy az ingatlannak arra a részére, a melyet 32 éven át kizárólag birtokolt, az elbirtoklás jogi bekövetkezése megállapíttassék. Az e tekintetben felmerült vitára, továbbá a felperes kérelme folytán kihallgatott tanuk vallomására figyelemmel az a további döntő jelentőségű kérdés, vájjon az alperes a szóbanforgó legelőre saját állatjait mint az úrbéres gazdaközönség tagja járatta-e, vagy pedig ott saját egyéni tulajdonjoga alapján legeltetett. Ha ugyanis alperes a legelőt csak mint az úrbéres gazdaközönség tagja használta, ez a használat nem minősíthető olyan birtoklásnak, mely a felperes birtoklásá-