Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

78 Budapesti kir. ítélőtábla. levén megbízva, egyáltalán nem volt helye annak, hogy saját személyében marasztaltassék. Közbenjárásáért munkadíjának és költségeinek megtérítését pedig megbízott ügyvédi minősége alapján igényelheti. 48. Kereskedelmi szokás alkalmazhatósága. Iparossegéd felmondási jogosultságának kérdésében jogszokásra nem lehet hivatkozni. Szobafestősegéd felmondási időre járó jogosultságának kérdése. (1912 máj. 11. 1911. G. 763. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság azért utasította el a felperest felmondási időre alapított keresetével, mert a per adataiból azt a meggyőződést merítette, hogy a peres felek szakmájában kifejlődött jogszokás szerint felmondási idő nincs. Jogszokásra azonban a peres kérdésben hivatkozni nem lehet. Ugyanis a felmondás kérdésében az 1884. évi XVII. t.-cz. intézkedik s a szokásnak törvényszüntető ereje nincs, azért a törvény által szabályozott kérdésekben a szokás csak akkor lehet irányadó, ha maga a törvény kifejezetten tért enged a szokásjog érvényesülésének, a mint p. o. a K. T. 327., 334., 341., 345., 544. és 547. §-aiban az az elv érvényesül, hogy az ott említett esetekben a törvényes szabályozás csak subsidiarius jellegű, s megállapodás hiányában első sorban a kereskedelmi szokás veendő figyelembe. Az ipartörvény azonban a felmondás kérdésében nem nyit tért a szokásjognak, hanem vonatkozó rendelkezéseiben főszabályként azt állítja fel, hogy a munkaviszony más megegyezés hiányában csak a törvényben megszabott feltételek mellett bontható fel. E szabály alól csak annyiban enged a törvény kivételt, a mennyiben a 92. §. rendelkezése szerint gyári vállalatoknál a munkaszerződés feltételei után első sorban a munkarend intézkedései veendők irányadóul, a 140. §. pedig az ott megszabott feltételek mellett feljogosítja a törvényhatóságokat, hogy a kormányhatóság jóváhagyásával az iparosok és segédek közti jogviszonyok tárgyában, tehát a felmondás kérdésére is kiterjedőleg szabályrendeleteket alkothassanak. De a szokás kötelező erejét a törvény, a felmondás kérdésében nem ismeri el.