Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. 79 Ezek szerint s minthogy a fent említett kivételes rendelkezések alkalmazásának feltételei ezúttal fenn nem forognak, az ügy eldöntésénél csak a megállapodás és másod sorban a felmondásra vonatkozó törvényes szabályok vehetők figyelembe. A megegyezés történhetik nemcsak bizonyos munkaadó és munkás közt létrejött munkaszerződésben, hanem collectiv szerződés utján is, vagy oly módon, hogy valamely munkás a munkaadók szövetségével szemben, illetőleg valamely munkaadó a munkások egyesületével szemben kötelezi magát bizonyos munkafeltételek betartására. Ily kötelező nyilatkozatot tartalmaznak a 2—8. '/. alatt csatolt okiratok s az ily nyilatkozatok jogi hatályát elvitatni nem lehet, mert azok oly jelentőséggel birnak, mint ha a nyilatkozat kiállítója az ott említett egyesület minden egyes tagjával megegyezésre lépett volna, — tehát irányadók a kérdéses nyilatkozatok — mig azok hatálya fennáll — mindazon esetekben, ha a nyilatkozat kiállítója az illető egyesület valamely tagjával lép munkaviszonyba, oly megállapodás pedig, mely által a jövőben keletkezendő munkaszerződésekre nézve is általában bizonyos munkafeltételek előzetesen megállapittatnak, nem ütközik tiltó szabályba, s a szerződési szabadság korlátozására sem vezethet, mert vagy határozott időre szól a megállapodás vagy ha nem, akkor a kötelezett fél által is egyoldalulag megszüntethető, oly módon, hogy új munkaviszony létesítése alkalmával jogában áll más munkafeltételeket kikötni. Téves ezeknél fogva felperesnek a 2-8. 7. alatti jognyilatkozatok érvénytelenségére vonatkozó jogi álláspontja. Azonban a kérdéses nyilatkozatban foglalt munkafeltételek a nyilatkozat bevezető mondatából kitünőleg csak arra az esetre állapíttattak meg, ha a munkaszerződés a budapesti szobafestők és mázolok szövetségének munkaközvetítője által közvetíttetett, a felperes pedig kifogásul felhozta, hogy ő és jogelődjei nem az említett munkaközvetítőnek közbenjárásával kötötték meg alperessel a munkaszerződést. Minthogy a felebbezési biróság ezzel a kifogással nem foglalkozott továbbá nem derítette fel a tényállást abban az irányban, hogy a felek a munkaszerződés megkötése alkalmával hivatkoztak-e a 2—8. 7. alatti nyilatkozatokra, s azt a vitás kérdést sem döntötte el, hogy az alperes czég, vagy a felperes és jogelődei bontották-e fel a munkaviszonyt: az ügy ezúttal végleg el nem dönthető.