Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. állás ellen felhozott panaszai sikerre nem vezethetnek : mert azt a felülvizsgálati előadását, mintha felperes állította és bizonyítani kívánta volna, hogy a kérdéses márványlapok csak egy oldalon fürészelt és 10 centiméternél vastagabb kövek voltak, a fölterjesztett iratok nem igazolják, ellenkezőleg a megtámadott Ítélet indokaiból az tűnik ki, hogy birói felhívásra mindkét peres fél kijelentette, hogy az árú méretét és a fűrészelés módját illetőleg nyilatkozni nem tudnak s bizonyítani nem kívánnak, hanem a fuvarlevélre vezetett ténymegállapításra utalnak s ennek alapján kérik a pert eldönteni. E nyilatkozat szerint tehát a fuvarlevélre vezetett ténymegállapítást mindkét peres fél valónak fogadta el s így a felebbezési bíróság ezt a megállapítást jogszabály megsértése nélkül vette a ténykérdés eldöntésénél alapul. A jogkérdésben felperes helyesen utal arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a szállítás idejében érvényben volt (1898. évi) ü. szab. 51. §-ához tartozó V. póthatározmány c) pontja értelmében a B) szakasz G) árúosztályozásában előforduló árúk — a. B) mellékletben megjelölt árúk kivételével — az említett árúosztályozásban használt elnevezésekkel jelölendők meg. Azonban a bevallás ebből a szempontból is helytelen, mert a durván faragott kövek az árú osztályozás K. 62. tételének b) pontja alatt fordulnak elő, holott a fürészelt kőlapok ez alá a pont alá nem tartoznak, hanem a K. (52. tétel c) pontjában vannak felemlítve, s az utóbbiak az árúosztályozás értelmében magasabb árúosztályba tartoznak, mint a durván faragott kövek, tehát ha fürészelt márványlapok durván faragott márványkő megjelöléssel adatnak fel, ez a bevallás a vasút megkárosítására vezethet. Felhozza ugyan a felperes, hogy a K. 62. tétel b) pontjának szövege szerint e pont alá a durván faragott kövek csak akkor tartoznak, ha egyenes felületűek, ilyeneknek pedig a szállított kövek a bevallásban nincsenek megjelölve, tehát a bevallás nem jelenti azt, hogy a K. 62. t), b) pontja alá eső és a fűrészelt köveknél olcsóbb árúosztályba tartozó kövek adattak fel. Azonban ez a támadás sem jöhet figyelembe : mert a bevallásnak nem kell szószerint egyezni az árúosztályozás szövegével, hanem elég, ha az árú oly módon jelöltetik meg, hogy annak hova tartozása, a bevallásból kétségtelenül kitűnjék. A «durván kidolgozott* csiszolatlan, fényezetlen márványkő megjelölésből pedig kétségtelen, hogy az nem vonatkozhat a K.