Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

70 Budapesti kir. ítélőtábla. 72. és a 73. §-ok szerint végül a törvényben megállapított kihágások megtorlására és az egyenként 100 koronát meg nem haladó kárkövetelés elbírálására a közigazgatási hatóságok, a 100 koronát meghaladó kártérítési ügyek, továbbá a törvényes alakszerűségek nélkül kötött szerződésekből eredő minden vitás kérdések elbírálására a rendes bíróságok illetékesek. Ezen törvényes intézkedések szerint — a mint a törvény indokolásából kitetszik, közérdekű szempontokból — a bizonyos alakszerűségek mellett megkötött gazdasági munkaszerződés megszegése büntetés terhe alatt tiltott kihágás. Minthogy pedig a birói gyakorlat értelmében a bűncselekményből támasztott kárigény érvényesítésénél az illetékes hatóság abbeli döntése, hogy a bűncselekmény elkövettetett, a polgári biróra kötelező, ennélfogva ezúttal sem tehető többé vita tárgyává az a kérdés, hogy elkövette-e az alperesi jogelőd a kártérítési kereset alapját képező kihágást, nevezetesen megszegte-e a felperesekkel kötött cséplési szerződést. A kártérítési jogalap kérdésével kapcsolatban tett panaszok tehát sikerre azért nem vezethettek. A kártérítés mérvét illetően az alperesek azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság nem a szerződésszegés által tényleg okozott kár megtérítésére kötelezte őket és hogy a tényleges kár összege tekintetében felmerült bizonyítékokat nem vette figyelembe. Ezek a panaszok alaposak. A felperesek kártérítésül legfeljebb annyit igényelhetnek, mint a mennyit kaptak volna, ha a megkötött szerződés teljesedésbe megy, vagyis akicsépelt gabona 5%-át; a felperesek kárának meghatározásánál tehát abból kell kiindulni, hogy mennyi csépelni való gabonája volt az alperesi jogelődnek az 1907. évi cséplési idényben. E részben pedig az alperesek bizonyítást ajánlottak és a tanuk vallomásaiban vannak is oly adatok, a melyek a föntjelzett ténykérdésnek és ezzel összefüggésben a becsatolt feljegyzési könyv hitelessége kérdésének megoldásánál alapul vehetők. Minthogy a kir. törvényszék más alapon és ezekre az adatokra való kiterjeszkedés nélkül hozta meg a kár mérvére vonatkozó ténybeli döntését, ennélfogva az mint szabálytalan irányadó nem lehet és a megtámadott ítéletet e részben a S. E. T. 204. §-hoz képest feloldani kellett.