Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 59 állásának esetén egész követelésének a zálogtárgyak bármelyikéből leendő kifizetését saját tetszése szerint kívánhatja, a végrehajtási törvény 190. §-ának második bekezdése létesit kivételt azzal az intézkedésével, a mely szerint az ugyanazon telekkönyvi hatóság telekkönyveiben foglalt és egyetemleg elárverezett több telekkönyvi jószágtestre bejegyzett követelések a kielégítési sorrendbe azon megjegyzéssel veendők fel, hogy a mennyiben az árfelosztás egyidejűleg történend, azok a követelések, a melyeknek teljes kielégítése aránylagos megosztás mellett is teljesíthető, a vételárakból aránylag lesznek kielégítendők. Ellenben az idézett §. harmadik bekezdése az elől említett általános érvényű szabályt semmi irányban sem korlátozza, sőt azt a második bekezdés rendelkezésével szemben érvényre emeli, mert az abban foglaltak helyes értelme az, hogy abban az esetben, ha a jelzálágilag biztosított követelés egyidejűleg árverés alá nem került más ingatlant is terhel, a hitelező az árverés alá került egy vagy több egyetemleges zálogtárgy vételárából követelésének akár egészben, akár részben leendő kielégítését tetszése szerint követelheti, a mely rendelkezés egyedül a hitelező érdekét szolgálván, nem jelentheti azt, hogy a mennyiben követelését az elárverezett ingatlan vagy ingatlanok vételárára nem soroztatja, ebből kifolyólag őt joghátrány sújtja abban az irányban, hogy az akkor árverés alá nem került egyéb egyetemleges zálogtárgyból követelésének egészben való kielégítését nem igényelhetné. Hogy a §. harmadik bekezdése a hitelezőre nézve kötelezettséget nem állapít meg, abból is kitűnik, hogy itt a követelés aránylagos részéről nincs szó, a mint helyesen nem is lehet, mert a vételár szerinti aránylagos megosztás, a melyet a §. második bekezdése említ, nem foghatna helyet olyan ingatlanokkal szemben, a melyek árverés alá nem kerülvén, eladás tárgyául nem szolgáltak, az pedig alaposan nem állítható, hogy ilyen esetben az árverés alá nem került ingatlanok becsértéke lenne alapul veendő a követelés aránylagos megosztásánál, mert a végrehajtási törvény ily értelmű intézkedést nem foglal magában s mert a sorrendi tárgyalás és a vételárfelosztás keretébe a végrehajtási törvény ily irányú rendelkezésének hiányában az árverés alá nem került ingatlanok becsértékének megállapítását czélzó eljárás nem volna beilleszthető. Felperes tehát azon az alapon, hogy alperes az elárverezett ingatlanok vételárára követelését