Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. javára magában is foglal, különösen tehát arra, hogy legalább keresőképességének bekövetkezéséig vélelmezett atyja tartsa el. Ebből az okból, a mennyiben a felperesnek volt gyámja a D. alatti nyilatkozat ellenében azt nyilatkoztatta volna ki, hogy gyámoltja 14. életévének betöltése után semmi körülmények között nem támaszthat tartási igényt az alperes ellen, úgy ez a lemondás az 1877. évi XX. t.-cz. 113. §. utolsó bekezdésének helyes értelmezése szerint a megtörtént gyámhatósági jóváhagyás ellenére se lenne kötelező; különösen nem a fennforgó esetben, midőn nem is arról van szó, hogy az alperes egy a kiskorú nevében szerződni jogosultak által elégségesnek tartott végkielégítési átalány ellenében tartási kötelezettségét egyszersmindenkorra megváltotta, hanem csak az történt, hogy az alperes egyességileg kötelezte magát arra, hogy törvénytelen gyermekének tartása fejében annak 14 éves koráig havonkint 26 koronát fizetni fog. 3. A községi jegyző törvényhatósági szabályrendeletben nem szabályozott magánmunkálatot (közvetítést) is vállalhat és ezért magának díjazást köthet ki. vl911 aug. 30. G. 18. sz. a.) A kir. ítélőtábla: Az alperes arra az álláspontra is helyezkedett, hogy a jegyzőnek csak az illető törvényhatósági szabályrendeletben felsorolt magánmunkálatot szabad elvállalnia és a szabályrendeletileg megállapított díjnál többet felszámítani vagy követelni tilos, már pedig az elvállalt megbízás nincs a megengedett munkálatok közt s a teljesített munkáért adott 300 korona a szabályrendeletileg meghatározott díjakat lényegesen meghaladja. Ez az álláspont a 126,000 1902. B. M. számú rendelet 93. és 95. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelel, de a jelen esetben sikeresen nem érvényesíthető. A jegyzői magánmunkálatok alatt ugyanis azokat az Írásbeli teendőket kell érteni, a melyeket a jegyzők a hivatalos teendőkön felül a körletükben rendesen végezni szoktak, hogy a körletükhöz tartozók bizonyos ügyei a fennálló szabályoknak megfelelő alakban láttassanak el. Ezeket az írásbeli munkálatokat és azoknak díjazását a törvényhatósági szabályrendeletek úgy a közönség, mint az ügyvédi, kir. közjegyzői