Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. ítélőtábla. 47 indult ki. Jogi álláspontja azonban téves, mert a fölterjesztett iratok szerint egyik peres fél sem kereskedő s a kereseti ügylet annak objektív jellegénél fogva sem tekinthető kereskedelmi ügyletnek, tehát az abból származó jogviszonyra nem a kereskedelmi törvény, hanem az általános magánjog szabályai alkalmazandók. Ezek értelmében a szarvasmarhák gümőkórja oly hiba, melyért az eladó külön kikötés nélkül is szavatossággal tartozik, hacsak az állat betegségéről a vevő már az ügylet megkötésekor tudomással nem birt. A megállapított tényállás szerint pedig felperes csak az ügylet megkötése után tudta meg, hogy az állat beteg. Ha a szóban forgó betegség az átvétel után 30 nap alatt jelentkezik, az vélelmezendő, hogy már az átadásnál megvolt. Erre a vélelemre a vevő csak akkor hivatkozhatik ugyan, ha az eladót a 30 napi határidő alatt, a betegségről annak felismerése után haladéktalanul, vagy az állat korábbi elhullása után értesíti, tehát az említett szavatossági hiba alapján annak bizonyítása nélkül, hogy az állat az átadáskor már beteg volt, csak kellő értesítés esetében követelheti az ügylet felbontását; minthogy azonban a 30 napi határidő és az értesítési kötelezettség által csak a jogvélelem alkalmazhatósága van korlátozva, az eladó szavatossága amiatt sem szűnik meg, ha a vevő az állat betegségét csak a mondott határidő eltelte után ismerte fel, vagy az értesítés körül késett, hanem a körülményeknek csak az a következménye, hogy a vevő a vélelem által nyújtott jogelőnyt elveszti, s ő tartozik bizonyítani, hogy a szavatossági hiba már a veszélynek a vevőre átszállása előtt fennállott. Ebből a jogi álláspontból folyólag az a körülmény is közömbös, hogy felperes az állat elhullásáról nem az alperest, hanem ennek anyját értesítvén, alperes az értesítés tartalmáról már csak a bonczolás megtörténte után szerzett tudomást. Alperes még kifogásul felhozza azt is, hogy kellő értesítés esetében a tehenet — a betegség kevésbé előhaladott szakában még némi veszteséggel, levágás útján — értékesíthette volna. Úgyde a kifogásul felhozott körülmény a kifejtett jogi állásponthoz képest nem szolgálhat alapul a kereset elutasítására, hanem csak a szavatosság terjedelmének korlátozására vezethet anynyiban, hogy ha abban az időpontban, mikor felperes az állat betegségét felismerte, vagy kellő gondosság mellett felismerhette, az állat egyes részei a közfogyasztásra még értékesíthetők voltak,