Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

42 Budapesti kir. ítélőtábla. 22. Kártérítés cséplés! szerződést megszüntető munkások ellen. (1908. okt. 31. G. 418. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Az alperesek a 2. alatt csatolt cséplési szerződéssel arra kötelezték magukat, hogy a felperes és társai gépe mellett úgy a géptulajdonosok, mint harmadik személyek terményeinek cséplésénél a munkát teljesitik. A felperes és az alperesek közötti viszony tehát az 1899 : XLII. t.-cz. alapján birálandó el. A felperes kárkövetelésének egy részét arra alapítja, hogy az alperesek a szerződésileg kikötöttnél nagyobb munkabér kierőszakolása végett a munkát beszüntették. Az alperesek ezzel szemben azzal védekeztek, hogy ők nem nagyobb munkabért követeltek, hanem azt kívánták, hogy a szerződésben pótlólag a munkabér vagylagosan készpénzben is és pedig naponta 2 kor. 40 fillérjével megállapíttassék. Ámde az a kérdés, vájjon az alperesek nagyobb munkabért, vagy pedig a munkabérnek vagylagosan készpénzben is megállapítását követelték-e, az ügy elbírálásánál közönbös és az alperesek kártérítési kötelezettségének kérdésénél az a döntő, hogy a munkát az alperesek szüntették-e be, vagy pedig a munka folytatásától a felperes tiltotta el őket? Az 1899: XLII. t.-cz. 8. §-a szerint ugyanis ha a felek a szerződésben a munkabért a csépelt termények bizonyos hányadrészében állapítják meg, vagylagosan az állapítandó meg, hogy ennek a hányadrésznek fejében a cséplőgépvállalkozó a gazdasági munkásoknak mily legkisebb terménymennyiséget biztosít. Az alperesek ama követelésének tehát, hogy a szerződésben a munkabér vagylagosan készpénzben állapíttassék meg, törvényes alapja nem volt és pedig annál kevésbbé, mert az idézett törvényszakasz arra az esetre, ha a felek a szerződésben a legkisebb mennyiség tekintetében meg nem állapodtak, megadja a munkásoknak a jogot arra, hogy a termés hányadrészében megállapított munkabér helyett annak esedékességekor a szerződési időtartamra oly napibért követelhetnek, amelyet azon a vidéken és abban az időben hasonló munkáért rendszerint fizetnek. Egyébként az 1898:11. t.-czikknek, az 1899: XLII. t.-cz. 18. §-a értelmében az e törvény hatálya alá tartozó ügyekben is alkal-