Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 41 A kir. ítélőtábla: Felperes ezt az Ítéletet a S. E. 185. §. a) pontja alapján támadta meg és utalt a kir. Curia 1902. I. G. 250. és 1891. L G. 76. számú ítéletére, annak kimutatása végett, hogy állandó bírói gyakorlat szerint az örökségről való lemondás, a mennyiben arra vezet, hogy az örökös hitelezői elől a kielégítési alap elvonassék — ezekkel szemben hatálylyal nem bír. Azonban az újabb bírói gyakorlat (1. a kir. Guriának 1907. évi deczember hó 27-én 10,999/1906. szám alatt kelt és elvi jelentőségűnek nyilvánított határozatát) épen az ellenkező álláspontot foglalja el, kiindulva abból, hogy a csődt. 28. §-ában foglalt különös rendelkezés, csődön kívül nem alkalmazható. A kereseti igény megállapítása végett tehát állandó és egyöntetű bírói gyakorlatra immár sikeresen támaszkodni nem lehet. Ezeket előre bocsátva, a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani, mert felperes nem állítja, hogy E. K. örökségéről csak színleg mondott volna le, egyébként pedig ily joglemondással a fedezeti alapot a hitelező elől elvontnak tekinteni okszerűen azért nem lehet — mert a számos esélytől függő az a lehetőség, hogy valaki örökséghez fog jutni, a hitelezésnek sem képezheti biztos és komoly alapját. A tkvi rts. 74. §-a értelmében szerzett zálogjogra felperes már a kir. Curia 34. sz. a. t. u. döntvényére figyelemmel sem hivatkozhatik, hogy pedig alperesek E. K. által megajándékozottaknak nem tekinthetők, azt a kir. törvényszék helyesen mondotta ki, mert habár a magyar örökösödési jog szerint az örökös az örökséget ipso jure, vagyis külön elfogadási nyilatkozat, illetve birói beavatkozás nélkül megszerzi, ez a jogszabály nem jelentheti azt, hogy az örökség a jogosultra akarata ellenére is átszáll s hogy ő azt minden esetben és feltétlenül elfogadni köteles. Az örökség tehát s pedig a megnyitás időpontjára visszaható érvénynyel visszautasítható. Az pedig, a ki az örökséget visszautasítja, az örökösök sorából kiesvén, a hagyatéki vagyon abban a részében is, mely a sorból kiesettnek jutott volna, nem az ő jogán közvetve, hanem a saját jogukra és közvetlenül az örökhagyóról száll a jogosult örökösökre. Az örökséget visszautasító igényjogosult — és az örökösök közt e szerint jogviszony nem keletkezzén — ajándékozás sem foroghat fenn, felperes keresetével tehát az anyagi jog megsértése nélkül utasíttatott el.