Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

36 Budapesti kir. itélőtáHa. jog eme korlátozását figyelmen kívül hagyja, tartozik eladónak 500 frt kötbért fizetni. Ez a korlátozás a telekkönyvben fel is jegyeztetett, a kötbér azonban zálogjogilag biztosítva nincsen. P. L. elhalálozván, az ingatlant kiskorú gyermeke, P. L. elsőrendű alperes örökölte, azonban özv. P. L.-né másodrendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten; özv. P. L.-né az ingatlant üzleti czélokra bérbeadta. Ezen tényállás alapján felperes kereseti kérelme az volt, hogy alperesek mindketten 500 frt = 1000 K kötbér és jár. megfizetésére köteleztessenek. A kir. törvényszék a keresetet elsőrendű alperessel szemben elutasította, másodrendű alperest pedig a kereset értelmében elmarasztalta. A kir. Ítélőtábla: Felperes az ítélet elutasító részét támadja meg, a kir. Ítélőtábla azonban felülvizsgálati panaszait alaptalanoknak találta, mert a kikötött kötbér az előrebocsájtottak szerint az ingatlan szerződésszerű használatát van hivatva biztosítani, a használatot illetőleg azonban törvény alapján özv. P. L.-né II. r. alperes lett férjének jogutóda, ezzel pedig I. r. alperes a birtoklásból és így a használat feletti rendelkezésből ideiglenesen oly alapon lett kizárva, mely felelőssége körén kívül esik; II. r. alperes az ingatlant nem I. r. alperes jogán, hanem saját jogán haszonélvezi, mint néh. P. L. jogutóda annak bérbeadása iránt is saját jogkörében és nem I. r. alperes képviseletében rendelkezett. Ily körülmények közt felperes keresetével I. r. alperessel szemben helyesen utasíttatott el, mert I r. alperes a maga részéről a bérbeadási tilalmat meg nem szegte, — a kötbér fizetésére való kötelezettség pedig szándékos szerződésszegést feltételez, — más részt arra, hogy I. r. alperes II. r. alperes szerződésszegéseért, illetve kötbér fizetési kötelezettségeért felelősnek mondassék ki, jogalap nincsen. A használati korlátozásnak telekkönyvi feljegyzése ugyanis I. r. alperes marasztalására nem vezethet, mert a használat a fent kifejtettek szerint I. r. alperest ezúttal hibája nélkül és akaratától független okból nem illeti; a fennforgó eset tehát nem azonosítható oly esettel, midőn az ingatlan tulajdonos rendelkezése alapján gyakorolja a használatot harmadik személy. Téves felperesnek az az érvelése is, hogy a használati korlátozás nyilvánkönyvi teher, mely az állagra is kihat, mert ezt az értelmezést a telekkönyvi feljegyzések jogi természete és czélja kizárja, a kötbér mint ilyen pedig zálogjogi biztosítás hiányában az ingatlan terhének ugyancsak nem tekinthető.