Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. ilélőtábla. 23 déses, azonban a csődnyitástól visszafelé számított 15 napon belül foganatosított biztosításhoz való jogosultságot a v. t. 224. §-a alapján nyerte el: téves a felebbezési bíróságnak ama felfogása, mintha a csődtörvény 27. §. 3. pontja alapján való megtámadhatásnak akadályáúl szolgálna az, hogy az alperes követelése a biztosítási végrehajtás foganatosításánál korábban már lejárt. Azonban sem a 27. §. 2. sem 3. pontjára alapított megtámadás nem vezethet sikerre, ha a hitelező a fizetéseknek a közadós részéről történt megszüntetéséről illetve a csődkérvény beadásáról az illető jogcselekmény foganatosításakor nem tudott; különbség az egyik és a másik törvényhely esete között csupán a bizonyítási teher szempontjából van, a mennyiben a 3. pont esetében, a hitelező köteles oly tényeket igazolni, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki a jogcselekmény idejében a fizetések megszüntetéséről illetve a csődkérvény beadásáról tudomása nem volt. De a jelen per eldöntésében a bizonyítási teher kérdésének nincs szerepe, minthogy a felebbezési bíróság bizonyítottnak vett oly tényeket, melyekből jogszerűen következtette, hogy alperesnek a kérdéses időpontban sem a közadós fizetéseinek megszüntetéséről, sem a csődkérvény beadásáról tudomása nem volt. Ezt a ténymegállapítást tekintve a felebbezési bíróságnak felperest keresetével elutasító döntése: helyes. A felperesnek ama panaszai pedig, hogy a megállapított tényekből a fizetések megszüntetését illetőleg az ellenkező következtetéshez kellett volna jutni: alaptalanok. Mert a biztosítás foganatosításának tűréséből a fizetések megszüntetésére következtetni, csak akkor lehet, ha a végrehajtás szoros őrizet alá vétellel kapcsolatos, holott ez az eset fenn nem forgott s különben is a közadós árúinak csupán egy része, tehát nem az egész raktár foglaltatott le. Továbbá, mert az említett következtetést nem lehet levonni abból sem, hogy a közadósnál 1907. évi január havában tűz volt és hogy a közadós az ellene alperes által folytatott sommás perben a marasztaló Ítélet ellen 1907. évi április hó 12-én jogorvoslatot adott be, holott a tartozás a közadós szerint is április hó 28-án lejárandó volt. Ugyanis a felperes csatolmányai szerint a közadósnak a tűzeset után is jelentékeny, a W. J. javára foganatosított végrehajtásról felvett jegyzőkönyv szerint 12,000 koronára becsült ingóságai maradtak; másfelől a közadós felebbezése tekintve az időelőttiségi kifogást