Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

20 Budapesti kir. ítélőtábla. 11. Az örökös és a hagyományos felelőssége az örökhagyó adósságáért. A hagyományos jogállása. Az örökös és a hagyományos együttes perlése, (1908 okt. 2. G. 340. sz. a.) A kir. ítélőtábla: Felperes a kir. törvényszék Ítéletét csak abban a részében támadja meg, mely szerint keresetével IL—IX. r. alperesekkel szemben el utasíttatott. Felperesnek panaszai, a mennyiben a kir. törvényszék ítéletének indokai ellen irányulnak, alaposak ugyan, mert egyrészt nincs oly jogszabály, mely kizárná, hogy a hagyatéki terhekért másodsorban felelős hagyományosok az elsősorban kötelezett örökössel együttesen egy keresetben pereitessenek és az esetre, ha a követelés az örököstől be nem hajtható, marasztaltassanak és mert másrészt a kir. törvényszék tényként megállapítván, hogy a II—IX. r. alperesek a nekik járó hagyományi összegek erejéig az örökösnek bíróilag már átadott hagyatéki ingatlanra zálogjogot nyertek, az a körülmény, hogy ezek az összegek még ki nem fizettettek, nem áll útjában ama kereseti kérelem teljesítésének, hogy a felperes a hagyományosoknak zálogjogilag bekebelezett követeléseiből magát kielégíthesse. Mégis felperes felülvizsgálati kérelme a megtámadott ítéleti rendelkezés megváltoztatására nem vezethetett a következő okokból: A hagyaték jogrendszerünkben jogi személy minőségével nem bír, hanem az örökhagyó hitelezőivel szemben az egyetemes jogutódlás folyományaként adósok — habár csak örökségük erejéig — az örökösök lesznek. Ugyanezen szempont alá esnek az örökhagyó halála után keletkező azok a tartozások, melyek az örökhagyó elhalálozásával, hagyatékának rendezésével való kapcsolatuknál fogva hagyatéki terheknek tekintetnek és melyeket az örökösök ebbeli minőségükben elsősorban, ugyancsak Örökségük erejéig tartoznak kielégíteni, a melyek tehát az örökösöket szintén ily értelemben és korlátozással terhelik és elsőbbséget csak annyiban igényelhetnek, a mennyiben a hagyaték az összes terhek kielégítésére nem elegendő. Ezzel szemben a hagyományos jogállása ingó hagyomány esetében kettős, mert egyrészt a hagyomány kifizetésére kötele-