Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. ítélőtábla. 5 ben magára átruháztatott, érvényesítette a felperes ellen, így tehát döntő nem az, vájjon az alperesnek B. elleni követelése valódi-e — hanem az, hogy B.-nek felperes ellen támasztott követelése valódi-e vagy sem. Az alperes továbbá azzal érvel, hogy abban az esetben, ha a felperes az iparhatósági határozat alapján közvetlenül B.-nek fizet és az alperes közvetlenül B. vagyonából nyert volna kielégítést — a felperes a kielégítést nem támadhatná meg; már pedig az a körülmény, hogy a felperes az iparhatósági határozatban megállapított fizetési kötelezettségnek eleget nem tett és így az alperes a B. követelésének átruházása útján nyert kielégítést: a felperes előnyére nem szolgálhat. Az alperes álláspontja azonban e részben is téves, mert a jelen esetben az alperes a B. elleni joga alapján kényszerátruházás útján B. követelését megszerezvén, nem a B., hanem közvetlenül a felperes vagyonából nyert kielégítést és így az alperes, mint B. jogutódja ebből a fizetésből kifolyólag ép oly jogviszonyba lépett a felperessel, mint a milyen jogviszony létesült volna B. és a felperes között, ha a fizetés B. kezéhez történik és ép azért más a jogi helyzet most, mint volna abban az esetben, ha az alperes közvetlenül a B. és nem a felperes vagyonából kapott volna kielégítést. Végre azt vitatja az alperes, hogy a fizetett összeget a felperes csakis B.-től követelhetné vissza, mert az iparhatósági határozatot hatályon kívül helyező járásbirósági Ítélet csakis B.kel szemben bír hatálylyal, de nem érinti az alperes jogait, a ki a járásbirósági eljárásban részt nem vett és a követelését már az ítélet meghozatala előtt szerezte meg. Ez a támadás sem vezethet sikerre. Figyelembe veendő ugyanis hogy az iparhatóság által marasztalt fél. a ki ügyét a polgári bíróság elé viszi, habár keresettel kell fellépnie, mégis csupán védekezést terjeszt elő, de követelést nem érvényesít és hogy az iparhatóság határozata a jelzett esetben előzetes és ideiglenes jellegű. Az ipartörvény 176. §-a alá eső igények érvényesítése tehát, az iparhatóság előtt kezdődik és birói úton nyer befejezést. Ha már most a bíróság jogerősen kimondja, hogy az iparhatóság által megítélt követelés jogos alappal nem bir és soha fenn nem állott, akkor a hitelezők javára, a kik az eljárás folyamán, végrehajtási úton arra jogokat szereztek, pusztán azért, mert a polgári perben részt nem vettek, a követelést fennállónak tekinteni nem lehet. Ugyanis a