Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 107 nak megkeresés útján foganatosítására forog-e fenn fontos ok, a bíróság belátása szerint dönti el, ba tehát a kir. törvényszék nem talált fontos okot arra, hogy az alperes kihallgatása megkeresés útján történjék, eljárási szabálysértés nélkül mellőzhette a megkeresés útján való kihallgatást s egyszersmind az alapon, hogy az alperes a kihalgatásra nem jelent meg, a S. E. 99. §-a értelmében eljárási szabálysértés nélkül fogadhatta el valónak felperesnek azt a tényállítását, hogy az alperes a gyermek anyjával a vélelmezett fogamzási időszakon belül nemileg közösült. Panaszolja az alperes azt is, hogy az anya részére általa fizetett 350 koronát a telebbezési bíróság a megítélt tartásdíj összegébe nem számította be. Azonban ennek a panasznak sincs alapja, mert a beszámításnak csak abban az esetben lehetne helye, ha az anya a gyermek eltartásáról gondoskodnék, már pedig abból, hogy az árvaszék a gyermeket a keresethez csatolt határozatával elhagyottnak nyilvánította és gyermekmenhelybe elhelyezni rendelte, nyilvánvaló, hogy az anya a gyermek eltartásáról nem gondoskodik s az alperestől kapott összeget a gyermek tartására nem fordítja. Az alperes végül megtámadta a felebbezési bíróságnak a költségek viselésére vonatkozó intézkedését is, minthogy azonban az ítéletnek most jelzett intézkedése a felperes panaszából kifolyóan feloldatott, ennélfogva ez a támadás tárgytalanná vált. Áttérve a felperes felülvizsgálati kérelmére, a kir. Ítélőtábla azt részben alaposnak találta. Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy az állami menedékhelyben elhelyezett gyermek részére mily tartásdíj ítélendő meg, két szempont irányadó. Az egyik szempont az, hogy a tartási per nem vezethet arra, hogy a gyermek részére tőke gyűjtessék, vagy hogy az anya s illetve a gyermek részére kirendelt gyám a természetes atya ellen megítélt tartásdíjból nyerészkedjék, nagyobb tartásdíj tehát nem ítélhető meg, mint a mennyibe a tartás tényleg kerül. Ebből az következik, hogy addig, míg a gyermek a menedékhely kötelékében van, a természetes atya nagyobb tartásdíj fizetésére nem kötelezhető, mint a mily összeget az anya s illetve gyám a gyermekmenedékhely részére tartozik fizetni s mint a mily kiadások ezen felül a gyermek tartása czéljából esetleg még felmerülnek. A másik szempont pedig az, hogy az anya s illetve a gyám nincs elzárva attól, hogy a gyermeket a menedékhelyből kivehesse, ha úgy találja,