Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)
108 Budapesti kir. ítélőtábla. hogy a gyermek érdekének a családban való neveltetés inkább megfelel. Már pedig attól az időtől, a mikor a gyermek a menedékhely kötelékéből kivétetik, tartásdíj fejében az az összeg Ítélendő meg, mely az apa vagyoni viszonyainak s az anya társadalmi helyzetének megfelel. A felebbezési biróság a most kifejtett jogi szempontot figyelmen kívül hagyta, az irányadó tényállást, különösen azt, hogy a gyermeknek a menedékhelyről való kivétele esetén a megfelelő tartásdíj mily összeget tesz ki, meg nem állapította, következően a megtámadott Ítéletet feloldani s a felebbezési bíróságot újabb határozat hozatalára kellett utasítani. 65. Ellenszámlára való vétel. — Vagylagos ügylet. Követelés peren kívüli bizonyítására irányuló felhívás nem teljesítése jogvesztéssel nem jár. Szolgáltatás megtérítése az ellenszolgáltatás elfogadásához fűződő vagyoni érdek megszűnése következtében. (1908 április 23. G. 93. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési biróság megállapította, hogy az alperes «ellenszámlára", vagyis azzal a megállapodással vette meg a kereseti árúkat, hogy vételártartozását a felperes czégére vonatkozó hirdetések közzététele útján fogja törleszteni. A felperesnek első panasza az, hogy a mennyiben a megállapodás arra ki nem terjedt, hogy az alperes a hirdetések közzétételéért mily díjakat számíthat fel, ez által a feleknek abbeli akarata nyert kifejezést, hogy felperes vagy hirdetések közzétételét, vagy a vételárnak készpénzben való megfizetését követelheti, és így a megállapodásnak oly értelmet kell tulajdonítani, hogy felperest e kettős jog bármelyike választása szerint illeti. A panasz alaptalan. Mert eltekintve attól, hogy nincs tényként megállapítva, hogy a megállapodás a hirdetések díjára ki nem terjedt, abból, ha a hirdetések dija meg nem határoztatott volna, csupán azt lehetne következtetni, hogy a felek a hirdetések szokásos, esetleg bíróilag megállapítandó diját akarták irányadónak tekinteni, nem pedig azt, hogy vagylagos megállapodásra léptek; tehát a
